Keresés az oldalon

Gyógyító füvek meséje, párnákba töltve – Rácz Anikónak, anapfenyillata.cafeblog.hu bloggerének meséltünk

Gyógyító füvek meséje, párnákba töltve – Rácz Anikónak, anapfenyillata.cafeblog.hu bloggerének meséltünk

Mi sze­re­tet­tel, „szá­lan­ként” készít­jük a cso­dás pár­ná­in­kat és „szá­lan­ként” mesé­lünk Neked csa­lá­dunk­ról, manu­fak­tú­ránk­ról, magunk­ról, érzé­se­ink­ről és mind­ar­ról ami a mi szé­na­bog­lyánk­ban meg­ta­lál­ha­tó. Szénaboglyánkból bár­me­lyik szá­lat kihúz­ha­tod, elvi­he­ted, épít­hetsz belő­le egy új bog­lyát mely­re ked­ved sze­rint lepi­hen­hetsz és tovább sző­he­ted mesé­in­ket. Most Anikónak mesél­tünk és ő nagy-nagy sze­re­tet­tel tovább szőt­te. Jó szív­vel ajánl­juk a beszél­ge­té­sünk nyo­mán… Tovább

A mi címkénk, a mi garanciánk

Jó néhány éve már, hogy Édesanya elő­ke­res­te a fiók mélyé­ről a Mámikánktól örö­költ, félt­ve őrzött kin­cse­ket, recep­te­ket majd nem sok­kal ezután legör­dül­tek var­ró­gé­pé­ről az első gyógy­nö­vé­nyes tön­köly­pár­nák. Mély leve­gőt vet­tünk és a világ elé tár­tuk, azaz „nap­ra vit­tük” őket: keres­ke­del­mi for­ga­lom­ba kerül­tek és bemu­tat­tuk külön­fé­le szak­mai vásá­rok­ban is. Izgalommal teli alkal­mak vol­tak ezek, mert tud­tuk, tapasz­tal­tuk,… Tovább

Gyógynövényes párnák a gyermekgyógyász szemével

Gyógynövényes párnák a gyermekgyógyász szemével

Dr. Pető Gabriella cse­­cse­­mő- és gyer­mek­gyó­gyász, 12 éve prak­ti­zál házi gyer­mek­or­vos­ként Tiszaújvárosban. A gyógy­nö­vé­nye­ket rég­óta hasz­nál­ja és hasz­nos kiegé­szí­tő­nek tart­ja a hagyo­má­nyos orvo­si terá­pi­á­ban. Pácienseinek jó szív­vel ajánl­ja a Szénafüvek sópár­nát, amely­nek hatá­sa­i­ról, gye­re­kek­nél tör­té­nő alkal­maz­ha­tó­sá­gá­ról kér­dez­tük, külö­nö­sen a téli lég­úti meg­be­te­ge­dé­sek ide­jén. Mióta alkal­maz­za a gyógy­nö­vé­nye­ket a pra­xi­sá­ban? Már egye­te­mis­ta korom­ban érde­kelt a népi… Tovább

Mágikus szilveszter

Mágikus szilveszter

Az esz­ten­dő utol­só nap­ja, szil­vesz­ter, a nép­hit sze­rint mági­kus erő­vel bír és szá­mos, az embe­ri élet­re, az állat­ál­lo­mány­ra és a ter­més bősé­gé­re vonat­ko­zó szo­kást, hie­del­met von maga köré. A lányok gom­bóc­fő­zés­sel, ólom­ön­tés­sel tuda­ko­zód­tak jöven­dő­be­li­jük neve, fog­lal­ko­zá­sa után, vagy fér­fi­nad­rá­got rej­tet­tek pár­ná­juk alá, hogy meg­ál­mod­ják ki lesz a vőle­gé­nyük. Ha pedig sót­lan pogá­csát sütöt­tek és azt… Tovább

Nem félünk a farkastól, nem esz meg csak megkóstol!

Nem félünk a farkastól, nem esz meg csak megkóstol!

- Azon a télen tör­tént, ami­kor még kis­lány vol­tam s emlék­szem, olyan nagy tél volt, hogy a hideg­ben lefa­gyott a sza­ma­rak füle s még a szar­vuk is. – Akkor tanul­tad azt a vic­ces far­ka­sos éne­ket is? – Igen, akkor, de mesé­lem nek­tek szé­pen az ele­jé­től – moso­lyo­dott el édes­anyánk. Tátika bejött értünk a város­ba. A hószánt a… Tovább

Baka Juli állj fel

Baka Juli állj fel

Babika nem volt óvó­dás. Szeretett vol­na óvo­dá­ba jár­ni, de a tanyát, az azt kör­be­öle­lő cso­dát, a nagy­ma­má­ja szár­nyai alatt nevel­ked­ve tapasz­talt mese­vi­lá­got nem tud­ta és nem is akar­ta fel­cse­rél­ni egy szá­má­ra isme­ret­len, más világ­ra. Sokszor pró­bál­ták haza­vin­ni, kecseg­tet­ték szebb­nél szebb ígé­re­tek­kel, de ő gyer­me­ki makacs­ság­gal ragasz­ko­dott füg­get­len, sza­bad éle­té­hez mely­ben oly maga­biz­to­san moz­gott. Nagymamájának, Mámikának… Tovább

Nyóz lej doamna

Nyóz lej doamna

Jött a vizes ember. Tudtuk, hogy jön­ni fog, de nem vár­tuk. Nagyon nem. Reggeltől ő volt a téma, ma kell jöj­jön, le fog­ja olvas­ni az órát. Le kell másszon az akná­ba, a múlt­kor is mor­gott. Na de hát mind morog­hat, mért nem szü­le­tett gróf­nak, akkor nem kéne aknák­ba mász­kál­jon és órát olvas­son. Vagy tanul­ha­tott vol­na más… Tovább

Mi így szeretjük

Mi így szeretjük

Nagytatánk ügyes kicsi szé­kely ember volt. A szó szo­ros értel­mé­ben. Kinézete akár a Fából fara­gott király­fi, öntör­vé­nyű, makacs, saját útját járó, ter­mé­szet­ben élő. Kevesen értet­ték és ő nem is akar­ta, hogy ért­sék. Csak jár­ta a maga útját. Jól, rosszul, öntör­vé­nyű­en és sza­ba­don. Nem volt a sza­vak embe­re. Tetteivel, öntör­vé­nyű­sé­gé­vel taní­tott. Ritkán szólt, velő­set. Ezek a… Tovább