Mi így szeretjük

Mi így szeretjük

Mi így szeretjük

Nagytatánk ügyes kicsi székely ember volt. A szó szoros értelmében. Kinézete akár a Fából faragott királyfi, öntörvényű, makacs, saját útját járó, természetben élő. Kevesen értették és ő nem is akarta, hogy értsék. Csak járta a maga útját. Jól, rosszul, öntörvényűen és szabadon. Nem volt a szavak embere. Tetteivel, öntörvényűségével tanított. Ritkán szólt, velőset. Ezek a ritka megnyilvánulásai olyan erővel hatottak, hogy beégtek a lelkünkbe. Egyedi, szabad szelleme soha semmilyen korlátok közé nem szorult. Ő így volt boldog. Mi így szerettük.

Rengeteg dologra megtanítottak mások által furának vélt megnyilvánulásai. Alapbölcsességeket közvetített. Először is megtanított „hümmögni”. Amikor a locsi-fecsi fehérnépek próbálták szóra bírni, összehúzta szemöldökét, szemében huncut mosoly csillant és annyit mondott: Hmmm. Ebben minden benne volt, a vélemény, a figyelek rád, a van véleményem, az egész világnézete. Mi így szerettük.

Volt neki egy hatalmas zokni kupaca. A kupacban két egyforma zoknit nem is próbáltunk keresni, tudtuk, hogy nincs. Minden zokniból egy darab volt, különös szemlélete miatt. Amikor kilyukadt valamelyik, lehúzta és egyszerűen kidobta. A jót megtartotta. Az évek során így gyűlt össze csodálatos gyűjteménye. Szerinte a zoknigyár hatalmas tévedése, hogy különböző mintájú zoknikat gyárt. Ezzel egyrészt meg akarnak gazdagodni, másrészt felesleges időpocsékolásra késztetik az embereket a párosítgatással. A zokninak egyetlen funkciója van, mondta bölcsen, ne fázzon a lábad. Tehát mindegy milyen színű, mindegy hogy egyforma vagy sem, a lényeg, hogy ne legyen lyukas és melegítsen. Soha nem láttunk rajta két egyforma zoknit. Mi így szerettük.

Ősszel, ha megfáztunk, választhattunk a zoknikupacból három zoknit. Mind a három különbözött. Ez olyan muris volt. Kettőt a lábunkra húztunk, a vastagabb, puhább fajtából. A harmadikat jó meleg sóval megtöltötte nagyikánk és a mellkasunkra tette. Mellé egy nagy kanál finom lépesméz járt, a nagytatánk méhei által gyűjtöttből. Kiváltságosnak éreztük magunkat, kiélveztük a gondoskodásuk minden percét. Mi így szerettük.

Elkezdtük a sópárnák tervezését. Gondolkodtunk, milyen anyagba zárjuk ezt a gyógynövénykeverékes illatos csodát. Legyen egyforma színű. Milyen színű. És akkor eszünkbe jutott a nagytatánk zoknikupaca. A maga egyediségével. Mindegyik darabnak lelke, története volt. Bármelyiket választottuk belőle, örömöt okozott, a meleg sóval megtöltve mellkasunkon szinte meséket duruzsolt. Mi így szerettük.

Gyógynövényes sópárnáinkra nézek. Ahány darab annyi színű. Eszembe jut nagytatánk. A zoknikupac. Bármelyiket választhatom, mindegyik kedves lelkemnek. Néha a mellkasomra teszem. Előtte húzok a lábamra két jó meleg zoknit. Nem egyformák.  Átjár a finom puha meleg. Eszembe jutnak illatok, zsongások, mesék. Nagytatánk. A Fából faragott királyfi, öntörvényű, makacs, saját útját járó, természetben élő. Mi így szeretjük.

Mellkasomon a sópárna. Komótosan eszek egy nagy kanál finom lépesmézet. Lábaimon puha meleg zokni. Nagytatánkra gondolok. Mosolyogva hümmögök egy nagyot. Szabad vagyok és boldog. Mi így szeretjük.

Gyógynövényes sópárnánkat itt találod (<– kattints!)

Az oldalon sütiket használunk, melynek segítségével oldalunk látogatottságát mérjük, valamint a közösségi portálokon található oldalainkhoz való gyors hozzáférést biztosítjuk. A sütik segítségével információkat osztunk meg hirdetési, közösségi média és elemző partnereinkkel a weboldalunk, illetve közösségi oldalaink használatáról, melyek alapján statisztikák, illetve hirdetések készülhetnek. A weboldal további használatával beleegyezel a sütik használatába. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás