Jött a vizes ember. Tudtuk, hogy jönni fog, de nem vártuk. Nagyon nem. Reggeltől ő volt a téma, ma kell jöjjön, le fogja olvasni az órát. Le kell másszon az aknába, a múltkor is morgott. Na de hát mind moroghat, mért nem született grófnak, akkor nem kéne aknákba mászkáljon és órát olvasson. Vagy tanulhatott volna más… Tovább
Nagytatánk ügyes kicsi székely ember volt. A szó szoros értelmében. Kinézete akár a Fából faragott királyfi, öntörvényű, makacs, saját útját járó, természetben élő. Kevesen értették és ő nem is akarta, hogy értsék. Csak járta a maga útját. Jól, rosszul, öntörvényűen és szabadon. Nem volt a szavak embere. Tetteivel, öntörvényűségével tanított. Ritkán szólt, velőset. Ezek a… Tovább
Pár évvel ezelőtt igen kilátástalan helyzetbe keveredve meglátogattam nagyszüleimet. Minden összekuszálódott bennem, kérdések, válaszok majd ezek elhessegetése, újabb kérdések, más válaszok és csak kavargott az egész. Ebben a kuszaságban egy dolog volt számomra egyértelmű: nagyiéknál ott lesz a megnyugvás, meghallgatnak és valami nagyon bölcs megoldást javasolnak. Elmentem, leültem és hosszas hallgatás után elkezdtem mesélni. Csendben kivárták,… Tovább
