Nagyon szeretek élni. Szeretem megélni az évszakok változását, a természet adta gyönyörűségeket, s talán még nem említettem, de szeretek finomakat enni és nem mellesleg főzni, sütni. Látni, megtapasztalni, hogy válok a sok különböző anyag eggyé. Hogyan lesz ínycsiklandó és élvezhető. Íme néhány kedvenc a szezonális  finomságok közük, melyeket a gyógynövények „bolondítanak” meg.

A gyógy­nö­vé­nye­ket több ezer éve hasz­nál­ják a kony­há­ban, főként gyó­gyá­sza­ti cél­ra, tea for­má­já­ban, vala­mint már a közép­kor­ban hasz­nál­ták külön­bö­ző pár­la­tok, likő­rök készí­té­sé­nél. Nyáron a meleg teát egy­ál­ta­lán nem kívá­nom, annál inkább a jég­be hűtött limo­ná­dé­kat, pedig állí­tó­lag a meleg men­ta­tea a nagy for­ró­ság­ban kife­je­zet­ten hűsí­tő hatás­sal van a szer­ve­zet­re. Állítólag a siva­ta­gon átke­lő népek is ezzel hűtik magu­kat. A limo­ná­dé gye­rek­ko­rom­ban egyet jelen­tett a cuk­ros-cit­ro­mos víz­zel. Mikor elő­ször kós­tol­tam a bodzás limo­ná­dét átér­té­kel­tem min­dent arról, amit az unal­mas limo­ná­dé­ról gon­dol­tam eddig. Azóta fel­fe­dez­tem, hogy a gyü­möl­csök mel­lett a gyógy­nö­vé­nyek­kel még izgal­ma­sab­bá lehet ten­ni. Nekem a nyár elen­ged­he­tet­len része a leven­du­la, így első­ként ezzel a limo­ná­dé­val kísérleteztem.

Ahhoz, hogy inten­zív leven­du­lás ízt nyer­jünk én 1 evő­ka­nál szá­rí­tott leven­du­lát teszek 1,5 dl for­ró víz­be, majd ezt áll­ni hagyom fél órá­ig. Utána ezt öntöm a már kész limo­ná­dé alap­hoz. Ugyanezzel a mód­szer­rel készí­tem a cit­rom­fü­ves limo­ná­dét is. Mindkettő kitű­nő hűsí­tő a for­ró nyá­ri napokon.

Ha a külön­le­ges ízek­re is nyi­tott vagy, pró­báld ki a rózsa­vi­zes limo­ná­dét. Hozzávalók: 1 liter víz, 2–3 evő­ka­nál cit­rom­lé, kis méz vagy cukor ízlés sze­rint, 1 evő­ka­nál rózsa­víz. A gyógy­nö­vény­bol­tok­ban is kap­ha­tó Bulgáriából szár­ma­zó rózsa­vi­zet aján­lom limo­ná­dé-alap­nak, de házi­lag is elké­szít­he­ted: tölts egy lábos­ba két­ujj­nyi desz­til­lált vizet, helyezz a szá­já­ra egy rozs­da­men­tes fém­tá­lat és rakd tele rózsa­szi­rom­mal. A szir­mo­kat öntsd le tisz­tí­tott víz­zel, és tégy rá fedőt. Így páro­log­tasd egy órán át, las­sú tűzön. Hagyd kihűl­ni, nyom­kodd ki jól a szir­mok­ból a ned­ves­sé­get. Végül szűrd át egy tisz­ta üveg­be. Hűtőben egy-két hétig eláll, így bár­me­lyik ked­venc limo­ná­dé­dat íze­sít­he­ted vele.

És mivel már hetek óta tom­bol a nyár, egy másik jeges finom­ság­gal foly­ta­tom, a leven­du­lás fagy­lalt­tal. Talán te is talál­koz­tál már vele, egy­re több helyen árul­ják sze­ren­csé­re. Ha ott­hon el sze­ret­néd készí­te­ni, nincs más­ra szük­sé­ged, mint 2,5 dl tej­re és 2,5 dl tej­szín­re, 20 dkg natúr krém­sajt­ra, 1 tojás­ra, 2tk leven­du­lá­ra és 12 dkg cukor­ra. A recep­tet még évek­kel ezelőtt Limara olda­lán talál­tam, s azóta szám­ta­lan­szor elké­szí­tet­tem a csa­lád leg­na­gyobb örö­mé­re. A tejet és a tej­szín for­rás­pon­tig mele­gí­tem, bele­szó­rom a virá­go­kat és fél­re­te­szem. A cuk­rot és a tojást mixer­rel fehé­re­dé­sig keve­rem. Amikor könnyű, lágy kré­mes álla­gú lesz, kana­lan­ként hoz­zá­adom a saj­tot. Tovább habo­sí­tom. A meleg tejet leszű­röm és las­san a tojá­sos krém­hez öntöm, köz­ben folya­ma­to­san dol­go­zik a gép. Átöntöm a tejes lábos­ba és állan­dó keve­rés mel­lett besű­rí­tem. Ez kb. 2–3 perc. A kré­met ala­po­san lehű­töm, leg­jobb, ha egy éjsza­ká­ra hűtő­be kerül. Vagy miu­tán szo­ba­hő­mér­sék­let­re hűlt fél-egy  órá­ra fagyasz­tó­ba teszem. Végül fagy­lalt­gép­be öntöm és hagyom, hogy a gép kidol­goz­za. A gépem megint a hűtő­ben dol­go­zott. 15 perc alatt kré­mes, jól for­máz­ha­tó, lágy, ola­szos jel­le­gű fagyit készített.

Azonban nehogy azt hidd, hogy csak hideg finom­sá­go­kat lehet gyógy­nö­vé­nyek­kel készí­te­ni. Számos recep­tet talál­hatsz az inter­ne­ten ami­ben gyógy­nö­vé­nyek­kel főz­nek, süt­nek. Hiszen ha bele­gon­dolsz egy ker­ti gril­le­zés­nél vagy az olasz kony­há­nál elen­ged­he­tet­len a kakukk­fű vagy a bazsa­li­kom. A süte­mé­nyek vilá­gá­ban pedig egy­re nagyobb teret hódít magá­nak a leven­du­la. A külön­bö­ző kek­szek, piték, tor­ták melyet leven­du­lá­val alkot­nak meg nem csak ízük­ben, de sok­szor szí­nük­ben is külön­le­ge­sek. Ha szí­ve­sen pró­bálsz ki újdon­sá­go­kat, jó prog­ram lehet egy barát­nős, csa­lá­di közös sütés, ahol ezzel a fan­tasz­ti­kus, iga­zi nyá­ri illat­tal bolon­dít­já­tok meg a készü­lő finom­sá­go­kat. Egy-egy ilyen közös sütés remek alka­lom egy kis beszél­ge­tés­re, bolon­do­zás­ra is.

S ha iga­zán mara­dan­dót sze­ret­né­tek alkot­ni, amit télen kará­csony­kor is újból meg tud­tok kós­tol­ni, akkor szer­vezz lek­vár­fő­zős dél­utánt. Mert bizony nyá­ron van a lek­vár­fő­zés sze­zon­ja. Családunkban gene­rá­ci­ók óta hagyo­má­nya van a lek­vár­nak. Dédnagymamám recep­tes köny­vé­ben olyan cso­dá­kat olvas­tam, amik azon­nal gyer­mek­ko­rom édes íze­it jut­tat­ták eszem­be. S mivel szü­le­im kert­jé­ben 3 óri­ás barack­fa is tor­nyo­sul, nem volt kér­dés, hogy a leven­du­lás sár­ga­ba­rack­lek­vár lesz az első amit elké­szí­tek a dédi könyvéből.

1,5 kg érett, szép sár­ga­ba­rac­kot kima­go­zok, letur­mi­xo­lom, majd lábos­ba öntöm és hoz­zá teszek 30 dkg kris­tály­cu­kor­ral elke­vert 3:1 Dzsemfixet. Kevergetve fel­for­ra­lom, majd 1 perc for­ra­lás után elzá­rom és az elő­ké­szí­tett, for­rá­zott üve­gek­be töl­töm. Minden üveg­be 1–1 szál meg­mo­sott leven­du­lát teszek, mely­nek ízét a lek­vár átve­szi majd. A lezárt üve­ge­ket 5 perc­re fej­re állí­tom, szá­raz dunszt­ban (pok­róc­ba csa­va­rom őket) hagyom kihűl­ni. Ahogy írom e soro­kat, magam előtt látom, ahogy a nyá­ri kony­há­ban ülünk a nővé­rem­mel és maj­szol­juk a barack­lek­vá­ros kenye­ret. Ízét szám­ban érzem, hal­lom, ahogy rop­pan a kenyér héja. Hejj, azok a régi nya­rak! Nosztalgiából is jó érzés lek­várt főzni. 🙂

A főzés nálunk sok­szor csa­lá­di ese­mény. Hétvégén, ha össze­gyű­lünk, sze­re­tünk közö­sen süt­ni, főz­ni. Recepteket meg­osz­ta­ni, meg­vi­tat­ni mit, mivel lehet­ne izgal­ma­sab­bá ten­ni. Szeretünk kísér­le­tez­ni, újí­ta­ni, egy­más­tól tanul­ni. Ahogy a csa­lá­di manu­fak­tú­ránk, a Szénafüvek Párnamanufaktúra kíná­la­ta is meg-meg­újul, ahogy vál­toz­nak a min­ták, úgy ala­kít­juk át a recept­je­in­ket is. Megőrizvén a csa­lá­di hagyo­má­nyo­kat, de kicsit fris­seb­ben tálal­juk. Persze van olyan, ami­től soha nem térek el. Egy vasár­na­pi ebéd­fő­zés után ha ledő­lök szi­esz­táz­ni min­dig a gyógy­nö­vé­nyes alvó­pár­ná­mon pihen­te­tem feje­met. Szeretem, hogy úgy visel­ke­dik, mint egy vályog­ház, azaz nyá­ron hűt, télen fűt, lehe­tet­len bele­iz­zad­ni, még a káni­ku­lá­ban is.

A 10 féle gyógy­nö­vénnyel készí­tett pár­nák tön­köly­pely­vát is tar­tal­maz­nak, ami igen ked­ve­ző hatást gya­ko­rol­hat a szer­ve­ze­ted­re. Kiválóan alkal­maz­ko­dik a fej­for­má­hoz így az új tön­köly­pely­va pár­nád könnyen válik a leg­ké­nyel­me­sebb alvó­tár­sad­dá. Ellenálló a kór­oko­zók­kal szem­ben így az élős­kö­dök sem tele­ped­nek meg ben­ne, a népi meg­fi­gye­lé­sek sze­rint nem tapasz­tal­ták eset­le­ges aller­gi­zá­ló hatá­sát. A tön­köly­pely­va a ben­ne lévő kova­sa­vat kibo­csát­va jóté­kony hatás­sal lehet szer­ve­ze­ted­re. Kiváló köz­ér­zet­ja­ví­tó hatá­sa miatt a népi gyó­gyá­szat rég­óta alkal­maz­za, hasz­náld Te is, hogy pihen­te­tő­ek legye­nek az nyá­ri éjszakáid.