Keresés az oldalon

Baka Juli állj fel

Baka Juli állj fel

Babika nem volt óvó­dás. Szeretett vol­na óvo­dá­ba jár­ni, de a tanyát, az azt kör­be­öle­lő cso­dát, a nagy­ma­má­ja szár­nyai alatt nevel­ked­ve tapasz­talt mese­vi­lá­got nem tud­ta és nem is akar­ta fel­cse­rél­ni egy szá­má­ra isme­ret­len, más világ­ra. Sokszor pró­bál­ták haza­vin­ni, kecseg­tet­ték szebb­nél szebb ígé­re­tek­kel, de ő gyer­me­ki makacs­ság­gal ragasz­ko­dott füg­get­len, sza­bad éle­té­hez mely­ben oly maga­biz­to­san moz­gott. Nagymamájának, Mámikának… Tovább

Zselyke, a tacskólány

Zselyke, a tacskólány

Nem volt neve, csak egy nyúl­ket­re­ce. Abban ten­get­te kilá­tás­ta­lan, szűk­re sza­bott kis éle­tét. „Gazdája” úgy ter­vez­te, mini­má­lis befek­te­tés­sel nagy hasz­not fog neki hoz­ni ez a kis lény. Nem ete­ti túl, víz és szá­raz kenyér­héj bőven elég, sza­po­rít­ja, ahány­szor csak tud­ja, utá­na meg… És itt meg­sza­kad ez a „gyö­nyö­rű­en” kita­lált, nagy hasz­not hozó tör­té­net, ugyan­is az élet… Tovább

Nyóz lej doamna

Nyóz lej doamna

Jött a vizes ember. Tudtuk, hogy jön­ni fog, de nem vár­tuk. Nagyon nem. Reggeltől ő volt a téma, ma kell jöj­jön, le fog­ja olvas­ni az órát. Le kell másszon az akná­ba, a múlt­kor is mor­gott. Na de hát mind morog­hat, mért nem szü­le­tett gróf­nak, akkor nem kéne aknák­ba mász­kál­jon és órát olvas­son. Vagy tanul­ha­tott vol­na más… Tovább

Mi így szeretjük

Mi így szeretjük

Nagytatánk ügyes kicsi szé­kely ember volt. A szó szo­ros értel­mé­ben. Kinézete akár a Fából fara­gott király­fi, öntör­vé­nyű, makacs, saját útját járó, ter­mé­szet­ben élő. Kevesen értet­ték és ő nem is akar­ta, hogy ért­sék. Csak jár­ta a maga útját. Jól, rosszul, öntör­vé­nyű­en és sza­ba­don. Nem volt a sza­vak embe­re. Tetteivel, öntör­vé­nyű­sé­gé­vel taní­tott. Ritkán szólt, velő­set. Ezek a… Tovább

Még tíz tojás

Még tíz tojás

Pár évvel ezelőtt igen kilá­tás­ta­lan hely­zet­be keve­red­ve meg­lá­to­gat­tam nagy­szü­le­i­met. Minden össze­ku­szá­ló­dott ben­nem, kér­dé­sek, vála­szok majd ezek elhes­se­ge­té­se, újabb kér­dé­sek, más vála­szok és csak kavar­gott az egész. Ebben a kusza­ság­ban egy dolog volt szá­mom­ra egy­ér­tel­mű: nagyi­ék­nál ott lesz a meg­nyug­vás, meg­hall­gat­nak és vala­mi nagyon bölcs meg­ol­dást java­sol­nak. Elmentem, leül­tem és hosszas hall­ga­tás után elkezd­tem mesél­ni. Csendben kivár­ták,… Tovább

Ez van és kész

Ez van és kész

Életünket, mint mind­annyi­un­két folya­ma­to­san átszö­vik a dön­té­sek, kér­dé­sek, kudar­cok, örö­mök és bána­tok. Amikor meg­hoz­tunk egy dön­tést majd vissza­koz­ni pró­bál­tunk vagy hezi­tál­tunk a tovább­lé­pés előtt, bölcs nagyink min­dig egy­sze­rű­en zár­ta le: eldön­töt­ted… csi­náld… ez van és kész. Sokáig nem értet­tük ennek az egy­sze­rű tanács­nak az értel­mét, néha bosszan­tott, lerá­zás­nak tűnt, mint­ha fél­váll­ról vet­te vol­na a mi világ­meg­vál­tá­sunk… Tovább

Szénablogja

Szénablogja

Egy friss, ropo­gós szé­na­bog­lyá­ra néz­ve min­den szé­na szál egy­for­má­nak tűnik. Közelebbről, egyen­ként meg­vizs­gál­va mind­egyik szál más: külön­bö­zik a szí­ne, hossza, for­má­ja, illa­ta. Mindegyik más­hol nőtt, más tör­té­ne­tet hor­doz magá­ban. Szénafüvek csa­lá­di manu­fak­tú­ránk és a blo­gunk is egy szé­na­bog­lyá­hoz hason­ló, első­re egy­for­má­nak tűn­het, de ha köze­lebb lépsz, figyel­me­sen meg­né­zed, kipró­bá­lod, illa­tát magá­ba szip­pan­tod, elol­va­sod, min­den pár­nánk,… Tovább