Mindennapi babonáink

Mindennapi babonáink

Mindennapi babonáink

Manapság csak legyintünk az ún. babonaságokra, holott eredetüket a népi gyógyászatban és a bűbájosok házi orvoslásában is megtaláljuk. Némelyik népi gyógymód hóbortosnak tűnhet, pedig gyakran orvosilag igenis megalapozottak. Az orvosszerek mellett a gyógyítók ráolvasásokat és varázsmondókákat is alkalmaztak: a gyógyerejükbe vetett hit fontos lelki összetevője volt a gyógyászatnak. Napjainkban placebohatásnak nevezzük, ha a beteg gyógyulását elősegíti a gyógyeljárás hatásosságába vetett bizalom.

A kora újkori Európában a szellemvilág és az anyagi valóság még szerves egységet alkotott. A bűbájosokhoz, vajákosokhoz és javasasszonyokhoz hasonló gyógyítók, sőt maguk a boszorkányok is körmökkel, szőrrel, hajjal, magzatburokkal és hasonlókkal szerelték fel magukat, hogy ezek segítségével orvosolják a betegségeket, hozzák meg páciensük szerencséjét vagy valamiféle varázslatos átalakulását, megvédjenek a rontás ellen, esetleg ők maguk küldjenek rontást a kiszemeltre. A kidobott vagy elcsent testi hulladékokról és ruhadarabokról azt hitték, hogy átjárja őket a tulajdonos szellemi lényege, ezért segítségükkel és jótékony vagy ártó szándékú varázslatokkal azonosítani lehet az illetőt a szellemvilágban. A hasonló varázserejű kotyvalékok alapanyagait a legkülönbözőbb helyekről gyűjtötték össze. Sok ráolvasás keresztény imák népies változata volt, aminek szintén varázshatalmat tulajdonítottak.

A mágikus gyógyítást a mai ember tehát babonaságként intézi el. A babonás ember a jelenkori közhiedelem szerint ostoba és megbízhatatlan tanácsokat osztogat. Ennél rokonszenvesebb felfogás, miszerint a babonák a népi gyógyászatban és a bűbájosok által űzött mágikus orvoslásban gyökereznek. Vélhetőleg a nyílt eszű, szókimondó asszonyságokat érte leggyakrabban a boszorkányság vádja. A boszorkányperek az ilyen egyéniségekről mint „fullánkos” vagy „felvágott nyelvű” fehérszemélyről emlékeznek meg, akik ördögi szitokáradattal botránkoztatják meg a környezetüket.

A bűbájosok kúrái

A bűbájos vénasszonyok számtalan orvosszert kínáltak a mindennapos panaszokra. A fejfájást hathatósan orvosolta például, ha a beteg fejét akasztófa kötelének hurkába illesztette. Az is használt, ha az emberi koponyán kinőtt mohát megszárították, porrá őrölték és burnótként felszívták; további gyógymód volt a homlok és halánték lemosása mentás, zsályás forró vízzel; máskor a lábat áztatták mustáros, forró vizes fürdőbe, szerecsendiót tettek kevés vízbe, belélegezték a pipafüstöt, pincebogarat vettek be pirula gyanánt vagy ecetes borogatást tettek a fejre. Ugyancsak nyomban elmulasztotta a fejfájást, ha a páciens gyűszűnyi whiskyt dörzsölt a kezére, s az orrához tartva szagolgatta, illetve egy csepp édes salétromot elkevert egy csepp szalmiákszesszel és két csepp szódabikarbónával egy teáskanálnyi hideg vízben; e gyógyszerből napjában háromszor kell bevennie két evőkanállal.

A gyógyszereket ráolvasásokkal tették hatásosabbá, ezek a szó erejével, jelképesen irtották ki a betegségek természetfeletti kórokozóit. A lázat például a következő főzettel gyógyították. Végy négy uncia salétromot, egy csepp kámfort, harminc szem sáfrányt, négy szem bíborfestéket, majd törd ezeket össze, és keverd el alaposan. Minden este kis teáskanállal vedd be a gyógyszert a következő varázsmondóka szavait mormolva:

Kiparancsolom a fejből, szívből, hátból,
derékból, térdből, combból
a hideglelést, tengeri és szárazföldi lázat, amit
csak az Úristen adott vala,
Szabaduljak meg tetőtől talpig.
Kifelé, te láz,
egyik részed menjen a kórságosba,
másik a reménységbe,
megint másik a kövekbe, a negyedik
a jószágba.
Szent Péter, Szent Pál, a menny összes
szentje s az Atya, Fiú, Szentlélek nevében.

Az epilepszia gyógyszerének receptje a következő volt: végy egy uncia fagyöngyöt, egy uncia macskagyökeret, egy uncia falgyomot, valamint három pint vízben megfőzött fekete pesztercét. Adj hozzá egy uncia koponyatinktúrát. Igyál meg a keverékből naponta négyszer egy borospohárral.

Alternatív gyógymód volt, ha valaki összetörte egy ember csontjait, lehetőleg a koponyáját, amelyet a földből ásott ki. A kúrát a háromkirályokról szóló ráolvasás egészítette ki:

Gáspár kezdé az ajándékozást mirhával,
aztán Menyhért adá a tömjént,
végül Boldizsár hozá az aranyat.
Ki mostan szájára veszi a szent királyok neveit,
Krisztus kegyelméből a kórok
messziről elkerülik.

Gyógyítás és szimpatetikus mágia

A kora újkorban a gyógyítás olyan varázslatokkal zajlott, amelyek a mai szóval szimpatetikus mágián alapultak; ez bizony másféle világlátást feltételezett, mint a modern tudományos világkép. A szimpatetikus mágia előfeltétele az az elképzelés, hogy a világegyetemben minden összefügg mindennel, s a rész minden esetben befolyással lehet az egészre. A dolgokat a mágus színük és fizikai sajátságaik alapján csoportosította. Bizonyos fémekről, így az ezüstről és a higanyról például feltételezték, hogy ezüstös tónusuk és ragyogásuk, valamint egyéb jegyeik alapján a Holddal állnak kapcsolatban. A gyógyítás fontos társadalmi, lélektani összetevőiről a modern kultúrember könnyűszerrel elfeledkezik.

1589-ben egy Maria Marquart nevű asszonyt börtönbe vetettek Augsburgban. Az öregasszony fehér boszorkánynak nevezte magát, s részletesen beszámolt varázspraktikáiról vallatóinak. Maria azt állította, hogy a természet hatalmait mozgósította ráolvasások, imák és szertartások segítségével. A varázsmondókák hatását úgy növelte, hogy e célból készült tűvel és cérnával szemfedővé varrta össze a tetemeket, tette mindezt Jézus szenvedéseinek utánzásaként. Büszkén beszélt tudományáról, amelyet Isten ajándékának tekintett. A városatyák már korábban eltiltották a gyógyítástól, s a felcserek céhe mindent elkövetett, hogy megakadályozza ténykedését, de nem jártak sikerrel. Végül az öregasszonyt száműzték a városból.

A hasonló hasonlót gyógyít

Mint láttuk, a kora újkori gyógyítás szimpatetikus mágián alapult, azaz ama elgondoláson, hogy a hasonló hasonlót vonz. A láz kiűzésére ezért piros flanelt használtak, piros virágok orvosolták a vér betegségeit, s sárga tárgyakat alkalmaztak a sárgaság kezelésében. A számoknak szintén jelentős varázserőt tulajdonítottak, közülük is a 3 és a 7 emelkedett ki. A betegség lefolyására hatással volt a Nap és a Hold mozgása, ez jelölte ki a gyógynövények gyűjtésére és a kezelésre alkalmas időpontokat. A szembetegségek gyógyítására használt korpafüvet például a holdciklus harmadik napján kellett összeszedni. A gyűjtőnek fel kellett mutatnia kését a Hold felé a következő szavak kíséretében:

Ahogy Jézus meggyógyítá a vérfolyásos
asszonyt, úgy metszd ketté,
amit elmetszel mindörökké. 

Mikor a Hold nyugodni készült, a gyűjtőnek térden állva meg kellett mosnia a korpafüvet és a kezét, majd a füvet bebugyolálta egy fehér kendőbe. Ezután felforralta egy közeli forrás vizével. A főzettel szembetegségeket gyógyítottak, vagy a fiatal tehén tejéből köpült vajjal összekeverve kenőcsöt készítettek belőle.

A fiatalkori angolkór és sérv népszerű gyógymódja abból állt, hogy a gyermeket háromszor átemelték egy fiatal kőrisfa középütt kettéhasított törzsén, miközben a kicsi a felkelő Napba nézett. A fát ezután összekötözték, s úgy hitték, ugyanúgy forr össze, ahogyan a kis beteg gyógyul.

A szellemek kordában tartása 

A ráolvasások pontos mágikus utasításokat tartalmaztak. A rühösséget például a következő varázsmondókával kezelték:

Te, rüh, te rüh, kilenc bátyád vagyon,
Isten áldja meg a húst, és maradjon meg a csont.
Tűnj el rüh, távozz el éntőlem,
Az Atya, Fiú és Szentlélek nevében.
Te, rüh, te rüh, ím, nyolc bátyád vagyon,
Isten áldja meg a húst, és maradjon meg a csont.
Tűnj el rüh, távozz el éntőlem,
Az Atya, Fiú és Szentlélek nevében.

És ez így ment, mígnem a bátyok teljesen elfogytak az utolsó strófában:

Te, rüh, te rüh, egy bátyád sincs néked,
Isten áldja meg a húst, és oltalmazza élted… 

Mint látjuk, a varázsmondóka távozásra szólítja fel a betegség szellemeit. A beteget megszálló szellemekre gyakran kerek-perec ráparancsoltak, máskor azonban figyelmüket elterelve úgy kellett őket kicsalogatni az áldozat testéből, s alkalomadtán átvinni egy másik tárgyra vagy személyre. Néha a betegség szellemeit állatokba – férgekbe, csigákba, cickányokba, egerekbe vagy macskákba – száműzték, majd az állatot haláláig bezárták. Egy szemölcseltávolító varázsmondóka a fenti elvet követi: csenj egy darabka húst, dörzsöld rá a szemölcsre, majd ásd el, s a hús rothadásával a szemölcs is leesik.

Jelképes gyógyítás 

Némely varázsszöveg jelképesen, a halálból az életbe vezető beavatási rituálé gyanánt jeleníti meg a betegséget, miközben az átalakul valami mássá. Mindezt nemegyszer eljátszották, például a beteg átbújt egy nyíláson, lyukon vagy egy boltív alatt. Egyik-másik gyógyító szertartás rituális halállal járt együtt, mint például a köhögés alábbi kezelése: fektesd le a gyermeket a legelő füvére. Vágd körül a testét koporsó alakban. Vidd arrébb a gyermeket, szaggasd ki a füvet, ott ahol feküdt, és fordítsd gyökerével felfelé. Ahogy a fű elszárad, úgy múlik el a köhögés is.

A betegség jelképes színrevitele a világ más tájain is elterjedt gyógymód, kivált a kis lélekszámú törzsi közösségekben. Nagy érdeme, hogy felismeri és figyelembe veszi a gyógyítás fontos lélektani összetevőit.

 

/Forrás: Susan Greenwood: A mágia és boszorkányság enciklopédiája/

 

Az oldalon sütiket használunk, melynek segítségével oldalunk látogatottságát mérjük, valamint a közösségi portálokon található oldalainkhoz való gyors hozzáférést biztosítjuk. A sütik segítségével információkat osztunk meg hirdetési, közösségi média és elemző partnereinkkel a weboldalunk, illetve közösségi oldalaink használatáról, melyek alapján statisztikák, illetve hirdetések készülhetnek. A weboldal további használatával beleegyezel a sütik használatába. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás