Tavasszal, a ter­mé­szet ébre­dé­sé­vel a téli bekuc­kó­zás­ból, befe­le for­du­lás­ból, a bel­ső terek­ből foko­za­to­san kife­le for­dul figyel­münk. Ha bele­kép­zel­jük magun­kat nagy­szü­le­ink helyé­be, rájö­he­tünk, hogy az ő ide­jük­ben az év ezen idő­sza­ká­ra kiürült az élés­kam­ra, ugyan­ak­kor elkez­dőd­tek a kin­ti mun­ká­la­tok. Ez a pár hónap a böjt, a mér­sé­kelt táp­lál­ko­zás, a foko­zott fizi­kai akti­vi­tás­ról szól. Elérkezett a rend­ra­kás és az újra­kez­dés ideje.

Az embe­ri szer­ve­zet úgy épül fel, hogy össz­hang­ban létez­zen a ter­mé­szet­tel, az évsza­kok rit­mu­sát követ­ve har­mó­ni­át teremt­he­tünk magunk­ban és környezetünkben.

A telet rend­sze­rint bel­ső terek­ben, vissza­vo­nul­tan tölt­jük. Testi ener­gi­ánk, figyel­münk ilyen­kor befe­le for­dul, akti­vi­tá­sunk csök­ken, lom­hább­nak, las­súbb­nak érez­zük magunkat.

A tava­szi kike­let­tel az egész ter­mé­szet éle­dez­ni kezd, és mint min­den élő­lény mi is az újjá­szü­le­tés­re áhí­to­zunk. A téli szunnya­do­zás­ból a nap hatá­sá­ra úgy érez­zük fel­szín­re kerül­nek rej­tett lehe­tő­sé­ge­ink, ener­gi­á­ink fel­szín­re tör­nek és új erő­re kap­va, biza­kod­va, min­den aka­dályt legyőz­ve nézünk jövőnk elé.

Az új évszak küszö­bén készen állunk magunk mögött hagy­ni a múlt ter­he­it, hogy meg­tisz­tul­va és meg­újul­va, tisz­ta lap­pal indul­junk az új évnek.

Ezt a folya­ma­tot sike­re­sen meg­tá­mo­gat­hat­juk, ha őse­ink hagyo­má­nya­it követ­ve a böjt idő­sza­ká­ban elhagy­juk a nehéz éte­le­ket, növel­jük a sza­bad­ban eltöl­tött időt és aktí­vab­ban tölt­jük nap­ja­in­kat. Testünk és lel­künk tisz­tí­tá­sá­val egy­idő­ben for­dít­sunk figyel­met kör­nye­ze­tünk rend­be­té­te­lé­re is, így érhe­tünk el töké­le­tes harmóniát.

                 MTI Fotó: H. Szabó Sándor

A tava­szi nagy­ta­ka­rí­tás a rend­ra­kás­ról, tár­gya­ink felül­vizs­gá­la­tá­ról, selej­te­zé­sé­ről szól. Az ott­ho­nunk rend­be­té­te­lé­vel, kita­ka­rí­tá­sá­val élet­re kel kör­nye­ze­tünk. Érdekes módon amint ren­det teszünk a ház­ban, meg­vál­to­zik az éle­tünk, hir­te­len az egész vilá­gunk fel­de­rül, szin­te újjászületünk.

A taka­rí­tás ele­jén érde­mes foko­za­to­san halad­va a lakó­tér min­den zegét-zugát sor­ra ven­ni, a min­ket már nem szol­gá­ló tár­gya­kat kise­lej­tez­ni és csak azt meg­tar­ta­ni amit rend­sze­re­sen hasz­ná­lunk és ami tény­leg örö­met okoz.

A feles­le­ges hol­mit szám­ta­lan módon tovább­ad­hat­juk: elaján­dé­koz­zuk olyan  hely­re ahol más hasz­nát veszi, elad­juk vagy a tel­je­sen hasz­nál­ha­tat­lan dol­ga­ink­tól a nagy tava­szi lom­ta­la­ní­tás­kor meg­sza­ba­du­lunk. Megfigyelhetjük ahogy csök­ken a tár­gya­ink és kaca­ta­ink szá­ma velünk együtt úgy éled fel egy­re job­ban a kör­nye­ze­tünk is.

Az elnyűtt, elko­pott min­den­na­pos hasz­ná­la­ti tár­gya­in­kat is nyu­god­tan kicse­rél­het­jük, sem­mit sem érde­mes feles­le­ge­sen tar­to­gat­ni a „majd jó lesz vala­mi­re” fel­ki­ál­tás mögé bújva.

Magunkat kényez­tet­jük és tisz­tel­jük meg ha:

• beszer­zünk pél­dá­ul egy új, friss, ropo­gós pár­nát, ágyneműt
• vága­tunk egy új frizurát
• ülte­tünk pár szí­nes virágot

A zsú­folt­ság és ren­det­len­ség meg­szün­te­té­sé­vel, a fizi­kai vilá­gun­kon túl a lel­künk­ben is rend lesz és derű­seb­ben, élet­te­lib­ben tel­nek napjaink.

A képek for­rá­sa ITT és ITT.