Sokan van­nak, talán pont Te is, akik úgy érzik, nem enged­het­nek meg egy per­cet sem, amely­ben „nem hasz­no­sak”. Folyton le sze­ret­nék köt­ni magu­kat, kere­sik a fel­ada­to­kat, ame­lye­ket el lehet végez­ni ahe­lyett, hogy „haszon­ta­lan módon” pihennének.

Miért akar az ember hasz­nos lenni?

Gyerekkorunk óta plán­tál­ják belénk, hogy milyen köte­les­sé­ge­ink, fel­ada­ta­ink van­nak, mit KELL meg­ten­nünk nőként, mit fér­fi­ként, meg kell talál­ni a helyün­ket és a dol­gun­kat. Nem kal­lód­ha­tunk, nem paza­rol­hat­juk az időn­ket, az élet meg nem abból áll, hogy csak pihen­ge­tünk meg szó­ra­ko­zunk, hanem kel­le­met­len köte­les­sé­ge­ket is magá­ba fog­lal. Felnőttként pedig az egész élet – ennek „hála” – egy nagy fele­lős­ség­ku­pac­cá válik, köte­les­sé­gek egy­más­után­já­vá, majd egy­szer csak, visszá­já­ra for­dul. Egy 40-es, 50-es isme­rős meg­hal infark­tus­ban vagy rák­ban, és már hang­zik is az íté­let: hát, igen, ő se tudott leáll­ni, kikap­csol­ni! Őt is fel­emész­tet­te a kötelességtudat!

Az ember pedig ott áll, és fel­te­szi a kér­dést: akkor eddig min­dent rosszul tet­tem? Én is veszély­ben vagyok?

Ideje elkez­de­ni élni

Az élet nem csak egyik­ből vagy másik­ból áll, nem csak hasz­nos­ság, és nem is csak lazul­ga­tás. Valahol közé­pen van az igaz­ság, és érde­mes meg­ta­lál­ni ebben a har­mó­ni­át, minden­nek adni helyet és időt. Emellett, bár­mi­lyen spi­ri­tu­á­lis vonat­ko­zás nél­kül kije­lent­het­jük, hogy örö­met kell lel­ni a tevé­keny­sé­ge­ink­ben. A rugal­mas, elfo­ga­dó sze­mé­lyi­sé­gek a leg-köz­na­pibb házi­mun­kát is fel tud­ják fog­ni úgy, hogy stressz­men­te­sen csak átlen­dül­nek raj­ta, míg mások­nak ez nehe­zeb­ben megy. Ők azok, akik a köte­les­sé­ge­i­ket úgy igye­kez­nek fel­épí­te­ni, hogy az könnyeb­ben okoz­has­son örö­met: szá­raz mul­tis mun­ká­i­kat egy saját vál­lal­ko­zás­ra cse­ré­lik, vagy egy az egy­ben kar­ri­ert vál­ta­nak. (Könyvelőből virág­bol­tos, lek­tor­ból jógaoktató…)

Hasznosság helyett önmegvalósítás

Ha adott két ember, az egyik körül min­dig, min­den rend­ben van, az éle­te még­is önma­gá­ban pörög; egy másik pedig kicsit kao­ti­ku­sab­ban él ugyan, de megy elő­re folya­ma­to­san, melyik éle­té­re mon­da­nád azt: meg­va­ló­sí­tot­ta magát? Ez a pél­da sem­mi más­ra nem szol­gál, mint­hogy meg­mu­tas­sa: a napi rutin­ba oltott hasz­nos­ság-érzés nem egyen­lő a sze­mé­lyi­ség és a lélek kitel­je­se­dé­sé­vel… Ennek hiá­nya pedig egzisz­ten­ci­á­lis és élet­kö­zé­pi vál­sá­got hoz­hat. Túlzott kötő­dést is ered­mé­nyez­het a gyer­me­kek­hez, csa­lád­ta­gok­hoz, amely meg­gá­tol­ja az ő szük­ség­sze­rű elen­ge­dé­sü­ket, súlyos ese­tek­ben pedig fizi­kai tüne­tek­ben is megnyilvánulhat.

A pihe­nés ezer arca

Nem min­den­ki­nek ugyan­az jelen­ti a pihe­nést, és ezzel nincs is sem­mi gond. Van, aki szí­ve­sen végez aktív tevé­keny­sé­ge­ket, pél­dá­ul ker­tész­ke­dik, hor­gol, fest, vagy spor­tol; más pedig a passzí­vat része­sí­ti előny­ben, olvas, fil­met néz, ját­szik vala­mit, eset­leg töb­bet alszik. Sok pár­kap­cso­lat­ban van ezek­ből konf­lik­tus, hogy az egyik „hasz­no­san” pihen, a másik nem, és íté­le­tek­kel öve­zik egy­mást a felek. „Te haszon­ta­lan vagy és tunya…” „Te meg nem tudsz pihen­ni, ezért idegzsába!”

Viszont itt tény­leg nincs más út, mint az elfo­ga­dá­sa annak, hogy a kikap­cso­ló­dás min­den­ki szá­má­ra mást jelent, egyik nem „érté­ke­sebb” a másik­nál. Az érték ugyan­is itt nem hasz­nos­ság­ban, pro­duk­tum­ban méren­dő, hanem abban, eléri‑e a cél­ját, azaz az ella­zu­lást, pihe­nést, a feltöltődést.

Az alvás egyéb­ként min­den­ki­nek java­solt pihe­né­si for­ma: rossz alvók­nak a rövid szun­di­idő is legyen minő­sé­gi, hét­al­vók pedig élvez­zék a szu­nyó­ká­lás maxi­má­lis kényel­mét. Mi ebben segí­tünk a Szénafüvek gyógy­nö­vé­nyes pihe­nő- és alvó­pár­nák­kal! Parasztwellness élmény a köbön, amely segít, hogy merj vég­re akár sem­mit ten­ni is. Mert annak is meg­van maga haszna.