Mese, mese, mátka: legyen ismét divat a meseolvasás!

Esti mese. Emlékek, tör­té­ne­tek. Rituálék. Nyugodt, békés álmok. Mindenkinek ez jut róla eszé­be, aki­nek volt ben­ne része. Úgy dön­töt­tünk, össze­szed­jük, miért len­ne érde­mes „vissza­hoz­ni a divatba”!

• Nulla tévé + mese­ol­va­sás = nyu­godt gyerek

Rengeteg kuta­tás iga­zol­ja, hogy a tévé erős vizu­á­lis inge­rei káro­san hat­nak a gye­re­kek­re, mivel még nem elég fej­let­tek ahhoz, hogy eze­ket az erős hatá­so­kat kezel­jék. Többek közt az esti mese helyet­ti tévé­nek, fény­vil­ló­dzás­nak, akció­dús tör­té­ne­tek­nek is köszön­he­tő szá­mos visel­ke­dé­si zavar kiala­ku­lá­sa, hiszen a gye­rek nyug­ta­lan lesz, egy egy­sze­rűbb prog­ram inger­sze­gény lesz neki, így „rosszul” kezd visel­ked­ni, mert keres­ni fog­ja azo­kat az erős hatá­so­kat, amik­hez hoz­zá­szo­kott… Felkészületlenül.

• Közösség és rituálé

A modern csa­lá­dok állan­dó idő­hi­ánnyal küz­de­nek, ami pedig még nagyobb prob­lé­ma, hogy a minő­sé­gi idő hiá­nyá­val is. Nincsenek olyan közös étke­zé­sek, napi együtt­lé­tek, ame­lyek a régi idők csa­lád­ja­it jel­le­mez­ték, nincs meg a biz­ton­sá­gos burok, ami­re egy fej­lő­dő kis­em­ber­nek szük­sé­ge vol­na. A ritu­á­lék ugyan­is a biz­ton­sá­got erő­sí­tik, az össze­tar­to­zást, a közös­ség érzé­sét. Meseolvasással esti ritu­á­lé­kat teremt­hetsz, ami nem­csak a gye­re­ked­nek, hanem fel­nőtt­ként is pozi­tív hatá­sú lesz.

• A kép­ze­lő­erő fejlesztése

Képi alko­tó képes­sé­ge­ink gye­rek­kor­ban fej­lőd­nek ki, töb­bek közt annak hatá­sá­ra, hogy amit hal­lunk, elkép­zel­jük. Ha már ele­ve meg­kap­ja egy gye­rek képek­ben a tévé­ből, amit neki kéne elkép­zel­nie, a terü­let fej­lő­dé­se elma­rad. Ráadásul, míg a kép­er­nyő­ről nem szűr­he­tő ki mind­az, ami félel­me­tes – és így pél­dá­ul alvás­za­va­ro­kat okoz a lát­vá­nya, – a hal­lott mesék­ből pont annyit és úgy kép­zel el egy gye­rek, amennyit, aho­gyan fel tud dolgozni.

• Velünk élő mesék

Történetek, ame­lyek gene­rá­ci­ó­ról gene­rá­ci­ó­ra örök­lőd­nek, legen­dák, amit min­den nem­ze­dék meg­told vala­mi­vel… Szegényebb az a világ, amely­ből ezek hiá­nyoz­nak! És sze­gé­nyeb­bek azok a gye­re­kek is, akik eze­ket nem isme­rik. Ez egy picit szen­ti­men­tá­lis váz­lat­pont, de pont ezért van súlya. Értékek vesz­nek el akkor, ha a mesé­lés elmarad.

• Mese, a terápia

Ha a mesé­lés nem­csak passzív – tehát a szü­lő mesél, a gye­rek hall­gat­ja – hanem aktív tevé­keny­ség is, tehát köz­ben meg­be­szé­li­tek a fej­le­mé­nye­ket, lehe­tő­sé­ge­ket, a sze­rep­lők dön­té­se­it, lehet­sé­ges továb­bi tör­té­ne­tü­ket, akkor fej­lő­dik a kicsi prob­lé­ma­meg­ol­dó képes­sé­ge. Emellett, a mese terá­pia is: mint min­den művé­szet­te­rá­pia-ág ese­tén, a való­ság­ban átélt élmé­nyek könnyeb­ben vál­nak fel­dol­goz­ha­tó­vá, a mesék tör­té­ne­tei segí­tik a hely­ze­tek meg­ér­té­sét, elengedését.

Jó mesé­hez pár­na Meseországból – a Szénafüvek pár­ná­i­ba erdők és mezők illa­tát töl­töt­tük, hogy csa­lá­di tör­té­ne­tek, mesék és szép álmok kel­hes­se­nek velük élet­re. Tapasztald meg a csodát!