„A sze­re­tet nyel­ve egye­te­mes. Ám ahá­nyan vagyunk, annyi­fé­le nyelv­já­rást beszé­lünk.” /Gary Chapman/

A sze­re­te­tét min­den­ki más­képp feje­zi ki. Van, aki könnye­dén, min­den lehet­sé­ges módon képes, rá. Van, aki nem tud­ja sza­vak­ba önte­ni, de tet­te­i­vel kife­je­zés­re jut­tat­ja. És van, aki­nek komoly prob­lé­mát jelent bár­mi­lyen módon elő­hív­ni a lel­ke mélyén szunnya­dó érzel­me­ket, így nem is cso­da, hogy a másik fél nem érti, nem érzi.

Gary Chapman ame­ri­kai pszi­cho­ló­gus nevét az álta­la alko­tott „sze­re­tet­nyel­vek” fogal­ma tet­te világ­hí­rű­vé. Chapman csa­lád- és pár­tera­pe­u­ta­ként szer­zett több évti­ze­des tapasz­ta­la­ta alap­ján arra a fel­is­me­rés­re jutott, hogy a sze­re­te­tet ugyan­úgy tanul­juk, mint az anya­nyel­vün­ket és a sze­re­tet­köz­lés alap­ve­tő­en ötfé­le kom­mu­ni­ká­ci­ós csa­tor­nán keresz­tül történik.

Valentin napig tar­tó soro­za­tunk­ban min­den nap bemu­ta­tunk egy sze­re­tet-nyel­vet, íme hát az első: 

Elismerő sza­vak

Egyik leg­na­gyobb embe­ri vágyunk, hogy elis­mer­je­nek, érté­kel­je­nek ben­nün­ket. A sze­re­tet kife­je­zé­sé­nek egyik mód­ja tehát az elis­me­rő sza­vak. Az elis­me­rő sza­vak cél­ja nem az, hogy hízel­gés­sel keresz­tül­vi­gyük az aka­ra­tun­kat. A sze­re­tet cse­lek­vő törő­dést jelent tár­sunk jólé­té­vel. Az elis­me­rés a sze­re­tet viszon­zá­sá­ra ösz­tö­nöz. A dicsé­ret, a bíz­ta­tó sza­vak és a kéré­sek sok­kal inkább erő­sí­tik az önbe­csü­lést, mint a köve­te­lé­sek. Bensőséges lég­kört terem­te­nek, begyó­gyít­ják a sebe­ket, és a lehe­tő leg­job­bat hoz­zák ki a házas­tár­sak­ból. Képzeljük csak el, ha zsör­tö­lő­dé­se­ink és kri­ti­ká­ink helyett házas­tár­sunk­nak dicsé­rő sza­va­kat mon­da­nánk! Az elis­me­rés másik mód­ja a bíz­ta­tás. Sokszor csak a kül­ső meg­erő­sí­tés hiány­zik ahhoz, hogy szunnya­dó tehet­sé­gün­ket kibontakoztassuk.

Bátorító sza­vak

A dicsé­ret mel­lett báto­rí­tó sza­va­ink­kal is elis­me­ré­sün­ket fejez­het­jük ki. A báto­rí­ta­ni szó azt jelen­ti: „bátor­sá­got önte­ni” vala­ki­be. Bárkivel elő­for­dul­hat, hogy elbá­tor­ta­la­no­dik, és nem bízik magá­ban, ami meg­aka­dá­lyoz­hat­ja abban, hogy a ben­ne rej­lő lehe­tő­sé­ge­ket kiak­náz­za. Talán épp házas­tár­sa báto­rí­tá­sá­ra len­ne szük­sé­ge ahhoz, hogy leküzd­je kis­hi­tű­sé­gét. A báto­rí­tás­hoz empá­ti­á­ra van szük­ség, arra a képes­ség­re, hogy a tár­sunk szem­szö­gé­ből lás­suk a vilá­got. Meg kell érte­nünk, hogy ő mit tart fontosnak.

Kedves sza­vak

A sze­re­tet min­dig ked­ves. Ha tehát sza­vak­ban is közöl­ni sze­ret­nénk sze­re­te­tün­ket, gyak­ran kell „jó szót” mon­da­nunk egy­más­nak. Viszont ugyan­an­nak a mon­dat­nak két­fé­le jelen­té­se is lehet, attól füg­gő­en, hogy hogyan mond­juk. A ked­ve­sen és gyen­gé­den kimon­dott „sze­ret­lek” szó egé­szen mást jelent, mint ha ugyan­ezt a szót kér­dő hang­súllyal ejt­jük ki. Gyakran meg­tör­té­nik, hogy hang­lej­té­sünk tel­je­sen mást fejez ki, mint a sza­va­ink. Ilyenkor ket­tős üze­ne­tet köz­ve­tí­tünk. Házastársunk rend­sze­rint nem a kimon­dott sza­va­ink, hanem a hang­sú­lyunk alap­ján értel­me­zi az üze­ne­tün­ket. Ha dühö­sen oda­szi­szeg­jük, hogy „per­sze, bol­do­gan elmo­so­ga­tok”, abból tár­sunk nem a sze­re­tet üze­ne­tét fog­ja kihallani.

Szelíd sza­vak

A sze­re­tet kér, nem köve­tel. Ha az egyik fél köve­te­lés­sel for­dul a házas­tár­sá­hoz, kap­cso­la­tuk inkább a szü­lő-gyer­mek viszony­hoz lesz hason­ló. A kis­gyer­mek­nek van szük­sé­ge arra, hogy uta­sít­sák, hiszen még nem tud önál­ló­an kiiga­zod­ni a világ­ban. A házas­ság­ban azon­ban egyen­lő felek­ként és fel­nőtt­ként kell részt ven­nünk. Nem vagyunk töké­le­te­sek, de érett fel­nőt­tek és egy­más tár­sai vagyunk. Kapcsolatunk akkor vál­hat meg­hit­té, ha meg­is­mer­jük egy­más vágya­it és céljait.

A dicsé­rő sza­vak és az elis­me­rő kije­len­té­sek a sze­re­tet hat­ha­tós köz­ve­tí­tői. Minél egy­sze­rűbb és köz­vet­le­nebb, annál kifejezőbb:

„Remekül áll raj­tad ez az öltöny!”

„Olyan csi­nos vagy ebben a ruhában!”

„Te készí­ted a vilá­gon a leg­íz­le­te­sebb töl­tött krump­lit! A leg­jobb sza­ká­cson is túl­te­szel.” „Nagyon jól­esett, hogy este elmosogattál.”

„Köszönöm, hogy elmen­tél a foga­dó­órá­ra. Tudom, hogy nem könnyen szán­tad rá magad.” „De jó, hogy kivit­ted a szemetet!”

Az ilyen és hason­ló elis­me­ré­sek hoz­zá­já­rul­nak a házas­ság pozi­tív légköréhez.

Forrás:

Gary Chapman – Egymásra hangolva
Gary Chapman – Az egye­dül­ál­lók öt szeretetnyelve