Keresés az oldalon

Luca napja, avagy népi hiedelmek a Boszorkányok napjáról

Luca napja, avagy népi hiedelmek a Boszorkányok napjáról

Az év utol­só hónap­já­ra szá­mos ünnep és hagyo­mány jut, de talán a decem­ber 13‑i Luca nap­ját öve­zi a leg­több hie­de­lem és népszokás.

A nap­tár­re­for­mot meg­elő­ző­en – a Gergely-nap­tár élet­be­lé­pé­se, azaz 1582 előtt – Luca nap­já­ra esett a nap­for­du­ló. Ilyenkor volt a leg­hosszabb az éjsza­ka, a leg­rö­vi­debb a nap­pal. Ezen a napon első­sor­ban a tyú­kok ter­mé­keny­ség varázs­lá­sa volt a cél. Az asszo­nyok szá­má­ra ez a nap dolog til­tó nap volt. Mosni az apró jószág elhul­lá­sa miatt, varr­ni pedig a tyú­kok tojó ked­vé­nek meg­tar­tá­sa miatt nem lehetett.

Az én tyú­kom min­dig kotojjon,tojjon,
A szom­szé­do­ké meg csak min­dig kárájjon! 

Szőni-fon­ni sem volt sza­bad. Mert az elsza­kadt fonál, az élet fona­lá­nak sza­ka­dá­sát jel­ké­pe­zi. A lányok Luca-cédu­lát készí­tet­tek. A tizen­há­rom cédu­la közül tizen­ket­tő­re egy-egy fiú nevet írtak, az utol­só üre­sen maradt. Mindennap kihúz­tak egyet a pár­ná­juk alól, ame­lyik név kará­csony esté­re maradt, olyan nevű lesz a fér­je. Az üres lap azt jelen­tet­te, hogy jövő­re még nem megy férjhez.

Lassan készül, mint Luca szé­ke! 

Lucia a legen­da sze­rint Jézus meny­asszo­nya volt, ezért házas­ság­szer­ző szent­nek tar­tot­ták. A hagyo­mány sze­rint Lucia neve nap­ján meggy­fa­ágat vág­tak, víz­be tet­ték, s ha kizöl­dült, a lány a követ­ke­ző évben férj­hez ment. A keresz­tény val­lás­ban tisz­telt szent, Lucia mel­lett élt magyar hazánk­ban egy ártó, ron­tó nőalak, még az ősi hie­de­lem­vi­lág­ból szár­ma­zó boszor­kány, az úgy­ne­ve­zett Luca-asszony is. Aki ezen a napon embe­rek és álla­tok kárát okoz­hat­ja. Emiatt koráb­ban rit­kán adták e nevet a lány­gyer­me­kek­nek, mió­ta azon­ban ez az archa­i­kus hagyo­mány hát­tér­be szo­rult, gya­ko­rib­bak let­tek nálunk is a Lucák. A Lucia magya­rul Luca név a lux, azaz a fényes­ség szó­ból származik.

Az ilyen boszor­kák fel­is­me­ré­sé­hez kezd­tek hoz­zá ezen a napon a luca­szék elké­szí­té­sé­hez. A kis szék­nek kará­cso­nyig kel­lett elké­szül­nie, 13 vagy 7 külön­bö­ző fafaj­ta fel­hasz­ná­lá­sá­val. Aki erre a szék­re kará­csony nap­ján éjfél­kor a temp­lom­ban rááll, meg­lát­hat­ja, ki a boszorkány.

E nap­tól kez­dő­dik a Luca-kalen­dá­ri­um. Karácsonyig min­den nap meg­fi­gyel­ték az idő­já­rást, és abból követ­kez­tet­tek a jövő év idő­já­rá­sá­ra. Az elkö­vet­ke­ző napok a 12 hóna­pot jel­ké­pez­ték. Ilyenkor ültet­ték a luca-búzát”. Karácsonyra szé­pen kihajt, díszí­ti az ünne­pi asz­talt. A kihaj­tott búza köze­pé­be méh­vi­asz gyer­tyát szúr­tak, majd vilá­gos­kék sza­lag­gal átkö­töt­ték (Szűz Mária lel­ki tisz­ta­sá­gát jelen­tet­te). Zöldje az adven­ti remény betel­je­sü­lé­sét, fénye a Megváltó érke­zé­sét volt hiva­tott hir­det­ni, maga a búza pedig az élõ kenye­ret, egy­ben Jézust jel­ké­pez­te. Ahogy nő a búza, úgy nő lel­künk­ben is a remény­ség, hogy meg fog szü­let­ni Jézus, a Fény. Ismert szo­kás volt a követ­ke­ző évi ter­mést is jel­ké­pe­ző Lucabúza kelesztése.

Az asszo­nyok egy lapos tál­ban búzát csí­ráz­tat­tak a kemen­ce mel­lett és ha az szent­es­té­re szé­pen kihaj­tott, bő ter­més volt vár­ha­tó. A zöld búzá­val aztán egyes tája­kon a kará­cso­nyi oltárt, más­hol az ünne­pi asz­talt díszí­tet­ték, de volt, ahol az álla­tok­kal etet­ték meg, tej és tojás­ron­tás ellen. Férfiak, fiúk jár­tak ház­ról ház­ra jókí­ván­sá­go­kat mon­da­ni, „kotyuz­ni”. A jókí­ván­sá­gok fejé­ben étel­lel, ital­lal kínál­ták őket. Ha ez elma­radt, akkor viszont átko­kat szór­tak a házra.

Luca, Luca, kitty-kotty, kitty­kotty, gele­go­nya kettő.
Ennek a gaz­dá­nak annyi csir­ké­je legyen, mint az égen a csillag

Luca gom­bóc

Papírra írt neve­ket gyúr­juk bele gom­bóc­ba. Dobjuk bele for­ró víz­be, és halásszuk ki a leg­ha­ma­rabb a víz fel­szí­né­re jövő gom­bó­cot. Amelyik nevet a gom­bóc­ban talál­juk, olyan nevű lesz a jöven­dő­be­link, vagy egy jöven­dő jótevőnk.

Luca fok­hagy­má­ja

Aki Luca-nap esté­jén, lefek­vés előtt egy gerezd fok­hagy­mát lenyel, távol tart­ja magá­tól a boszor­ká­nyo­kat, a rossz szellemeket.

Luca hagy­ma­ka­len­dá­ri­u­ma

Tizenkét hagy­ma­le­vél­be szór­junk sót, és attól füg­gő­en, hogyan ned­ve­sed­nek át, meg­jó­sol­hat­juk a követ­ke­ző év csapadékosságát.

Forrás: Tetejetlen fa – Regős hírmondó.