Luca napja, avagy népi hiedelmek a Boszorkányok napjáról
Az év utolsó hónapjára számos ünnep és hagyomány jut, de talán a december 13‑i Luca napját övezi a legtöbb hiedelem és népszokás.
A naptárreformot megelőzően – a Gergely-naptár életbelépése, azaz 1582 előtt – Luca napjára esett a napforduló. Ilyenkor volt a leghosszabb az éjszaka, a legrövidebb a nappal. Ezen a napon elsősorban a tyúkok termékenység varázslása volt a cél. Az asszonyok számára ez a nap dolog tiltó nap volt. Mosni az apró jószág elhullása miatt, varrni pedig a tyúkok tojó kedvének megtartása miatt nem lehetett.
Az én tyúkom mindig kotojjon,tojjon,
A szomszédoké meg csak mindig kárájjon!
Szőni-fonni sem volt szabad. Mert az elszakadt fonál, az élet fonalának szakadását jelképezi. A lányok Luca-cédulát készítettek. A tizenhárom cédula közül tizenkettőre egy-egy fiú nevet írtak, az utolsó üresen maradt. Mindennap kihúztak egyet a párnájuk alól, amelyik név karácsony estére maradt, olyan nevű lesz a férje. Az üres lap azt jelentette, hogy jövőre még nem megy férjhez.
Lassan készül, mint Luca széke!
Lucia a legenda szerint Jézus menyasszonya volt, ezért házasságszerző szentnek tartották. A hagyomány szerint Lucia neve napján meggyfaágat vágtak, vízbe tették, s ha kizöldült, a lány a következő évben férjhez ment. A keresztény vallásban tisztelt szent, Lucia mellett élt magyar hazánkban egy ártó, rontó nőalak, még az ősi hiedelemvilágból származó boszorkány, az úgynevezett Luca-asszony is. Aki ezen a napon emberek és állatok kárát okozhatja. Emiatt korábban ritkán adták e nevet a lánygyermekeknek, mióta azonban ez az archaikus hagyomány háttérbe szorult, gyakoribbak lettek nálunk is a Lucák. A Lucia magyarul Luca név a lux, azaz a fényesség szóból származik.
Az ilyen boszorkák felismeréséhez kezdtek hozzá ezen a napon a lucaszék elkészítéséhez. A kis széknek karácsonyig kellett elkészülnie, 13 vagy 7 különböző fafajta felhasználásával. Aki erre a székre karácsony napján éjfélkor a templomban rááll, megláthatja, ki a boszorkány.
E naptól kezdődik a Luca-kalendárium. Karácsonyig minden nap megfigyelték az időjárást, és abból következtettek a jövő év időjárására. Az elkövetkező napok a 12 hónapot jelképezték. Ilyenkor ültették a „luca-búzát”. Karácsonyra szépen kihajt, díszíti az ünnepi asztalt. A kihajtott búza közepébe méhviasz gyertyát szúrtak, majd világoskék szalaggal átkötötték (Szűz Mária lelki tisztaságát jelentette). Zöldje az adventi remény beteljesülését, fénye a Megváltó érkezését volt hivatott hirdetni, maga a búza pedig az élõ kenyeret, egyben Jézust jelképezte. Ahogy nő a búza, úgy nő lelkünkben is a reménység, hogy meg fog születni Jézus, a Fény. Ismert szokás volt a következő évi termést is jelképező Lucabúza kelesztése.
Az asszonyok egy lapos tálban búzát csíráztattak a kemence mellett és ha az szentestére szépen kihajtott, bő termés volt várható. A zöld búzával aztán egyes tájakon a karácsonyi oltárt, máshol az ünnepi asztalt díszítették, de volt, ahol az állatokkal etették meg, tej és tojásrontás ellen. Férfiak, fiúk jártak házról házra jókívánságokat mondani, „kotyuzni”. A jókívánságok fejében étellel, itallal kínálták őket. Ha ez elmaradt, akkor viszont átkokat szórtak a házra.
Luca, Luca, kitty-kotty, kittykotty, gelegonya kettő.
Ennek a gazdának annyi csirkéje legyen, mint az égen a csillag
Luca gombóc
Papírra írt neveket gyúrjuk bele gombócba. Dobjuk bele forró vízbe, és halásszuk ki a leghamarabb a víz felszínére jövő gombócot. Amelyik nevet a gombócban találjuk, olyan nevű lesz a jövendőbelink, vagy egy jövendő jótevőnk.
Luca fokhagymája
Aki Luca-nap estéjén, lefekvés előtt egy gerezd fokhagymát lenyel, távol tartja magától a boszorkányokat, a rossz szellemeket.
Luca hagymakalendáriuma
Tizenkét hagymalevélbe szórjunk sót, és attól függően, hogyan nedvesednek át, megjósolhatjuk a következő év csapadékosságát.
Forrás: Tetejetlen fa – Regős hírmondó.