Keresés az oldalon

Kinek az életét éled?

Kinek az életét éled?

Pörög az éle­ted, jó tár­sa vagy a párod­nak, jó szü­lő­je a gye­re­ked­nek, jó gye­re­ke a szü­le­id­nek. Jó mun­ka­társ a mun­ka­he­lye­den, ha vál­lal­ko­zol ott is jó vagy mert min­dent határ­idő­re tel­je­sí­tesz. Jó szom­széd mert min­dig meg­hall­ga­tod kivel mi tör­tént és ha segí­te­ni kell te vagy az első aki meg­te­szi. Jó barát is vagy mert meg­hall­gatsz, meg­ér­tesz, ha kell taná­csot adsz, együtt örülsz és együtt szo­mor­kodsz. Igyekszel erő­dön felül tel­je­sí­te­ni, udva­ri­as len­ni, segí­tő­kész mert így nevel­tek és külön­ben is mit szól­ná­nak mások. Soha nem mon­dasz nemet, mert hát meg kell legyen, így illik meg külön­ben is…

És most állj meg egy perc­re és emlékezz:

Arra a for­ró nyár­ra, ami­kor olyan fel­hőt­le­nül ját­szot­tál a bará­ta­id­dal, hogy eltűnt az idő

Arra az ünne­pi készü­lő­dés­re, ami­kor nem leiz­zad­va, ide­ge­sen tolong­tál a tömeg­ben a bevá­sár­ló lis­tád­dal, hanem finom süti illat leng­te be a házat miköz­ben segí­tet­tél lisz­tet szi­tál­ni, diót tör­ni, por­cuk­roz­ni, a mara­dék cso­ki­kré­met a tál­ból kinyalni

Arra a kirán­du­lás­ra ami­kor pocso­lyá­ba ugrál­hat­tál ha ked­ved szottyant, néha fára mász­tál, virá­got szed­tél vagy csak méláz­tál egy boga­rat megfigyelve

Arra a stran­do­lás­ra ami­kor nevet­ve lab­dáz­tál, fröcs­köl­tél, lán­gost ettél, lábat lógattál

Arra a könyv­re, amit bekuc­kóz­va egy ültöd­ben elol­vas­tál, annyi­ra magá­val ragadt a tör­té­net miköz­ben álmo­doz­tál, te vol­tál a király­lány vagy a sár­kányt legyő­ző hős, hét­mér­föl­des csiz­mád­dal pedig kép­ze­let­ben a világ bár­mely zugá­ban ripsz-ropsz ott termettél

Arra, hogy volt akvá­ri­u­mod, hör­csö­göd vagy bár­mi­lyen kis­ál­la­tod, mert addig kér­lel­ted szü­le­id amíg úgy­is megengedték

Arra…itt nyu­god­tan folytasd…

Erre most lehet, hogy gyor­san rává­god: de hát nincs időm. Közben meg lel­ked mélyén tudod, ez nem igaz, csak váll­rán­dít­va lerá­zod önma­gad a vál­lad­ról, mert meg akarsz felel­ni. Kinek is?

Egyre fárad­tab­ban, nyű­gö­seb­ben, rossz han­gu­lat­ban zsong­lőr­ködsz a sze­re­pe­id­ben, mások elvá­rá­sa­i­nak egy­re job­ban meg­fe­lel­ve, önma­ga­dat egy­re job­ban elve­szít­ve a „kell”-ek, határ­idők, teen­dők össze­fo­lyó nagy örvényében.

Gondold végig:

Biztos min­dig pörög­nöd kell?

Biztos úgy kell jónak len­ned ahogy azt mások tőled elvárják?

Biztos min­dig min­den­kit meg kell hall­gat­nod és meg kell értened?

Biztos min­dig taná­csot kell adnod, együtt kell örül­nöd és együtt kell szomorkodnod?

Biztos kell érde­kel­jen mit szól­nak mások?

Biztos jó neked ha nem mon­dasz nemet és a mások sze­rin­ti illem ala­kít­ja mindennapjaidat?

Ajándékozd meg maga­dat magad­dal és az időd­del, merj leha­jol­ni és magad­hoz ölel­ni az egy­ko­ri kis­gye­re­ket aki te vagy:

Játssz fel­hőt­le­nül a bará­ta­id­dal és hagyd, hogy meg­szűn­jön az idő

Készülj ked­ved sze­rint az ünnep­re, sétálj nagyo­kat, bámész­kodj, igyál egy jó teát, maj­szold a ked­venc sütidet

Kirándulj, ha ked­ved tart­ja ugorj pocso­lyá­ba, nevess, lógasd a lábad vagy csak mélázz és figyeld a téged körül­ve­vő csodát

Kuckózz be egy jó könyv­vel, még min­dig te vagy a király­lány vagy a hős ha aka­rod és igen, a hét­mér­föl­des csiz­má­val eljut­hatsz az üveg­he­gyen túlra

Készíts egy jó für­dőt, lubic­kolj ked­ved­re, lazíts.

Itt nyu­god­tan folytasd…

A lényeg, éld ked­ved sze­rint az éle­ted, sze­resd magad, mert ahogy te sze­re­ted magad úgy soha sen­ki sem fog

A kép forrása: Pinterest