A tavasz a kedvenc évszakom. A színek, az illatok, a megannyi virág, mind a tavaszt köszönti. Számomra a tavasz mindig a várakozás jelképe volt. Várni, hogy újra éledjen a Föld, hogy virágba boruljanak a fák, hogy újból mezítláb lehessen a fűben sétálni és hogy érezzem a megannyi virág mézédes illatát.  Jó pár évvel ezelőtt még egy nagy eseményre vártam tavasszal, gyermekünk születésére. 

Mikor meg­tud­tam, hogy május­ban fog világ­ra jön­ni, határ­ta­lan bol­dog­sá­got érez­tem. Várandósságom min­den vára­ko­zás­sal töl­tött pil­la­na­tát sze­ret­tem. Várni és elkép­zel­ni, milyen lesz, hogyan fog­ja átala­kí­ta­ni az éle­tün­ket, mennyi min­den­re kell meg­ta­ní­ta­nom majd, mennyi szé­pet és jót adha­tok neki. Vajon milyen lesz édes­anyá­nak len­ni? Vajon milyen édes­anya leszek? A kér­dé­sek kava­rog­tak ben­nem, s ahogy vár­tam a tavaszt, hogy elő­búj­jon az első hóvi­rág, úgy kezd­tek a kavar­gó kér­dé­sek letisz­tul­ni, az örvény meg­csen­de­sül­ni ben­nem és lágy rin­gó vad­vi­rá­gos mező­vé válni.

Az anya­ság a leg­ősibb érzés, amit nő átél­het. Egy cso­da, mely mára kis­sé átala­kult, de misz­ti­ku­ma meg­ma­radt. Nem cso­da, hogy már az óko­ri Görögországban is meg­ün­ne­pel­ték az édes­anyá­kat. Érdekes tény azon­ban, hogy a világ külön­bö­ző pont­ja­in más-más idő­pont­ban ünnep­lik meg. Nincs nem­zet­kö­zi nap­ja, mint a Nőnapnak. Hazánkban május első vasár­nap­ján köszönt­jük az édes­anyá­kat, nagy­ma­má­kat, dédnagymamákat.

A világ szám­ta­lan híres édes­anyá­val büsz­kél­ked­het. Itt van pél­dá­ul Nancy Edison, igen, ő Thomas Edison édes­any­ja, aki nem hagy­ta, hogy fia kihull­jon az isko­la­rend­szer­ből és ő maga taní­tot­ta. Azt hiszem így az évti­ze­dek táv­la­tá­ból elmond­hat­juk, hogy remek tanár volt.

Vagy Indira Gandhi, aki szin­tén az okta­tás­ban lát­ta a jövőt. India első női minisz­ter­el­nö­ke sze­rint: „Az okta­tás egy fel­sza­ba­dí­tó és demok­ra­ti­kus erő, ami áttö­ri a kasz­tok és az osz­tá­lyok között húzó­dó fala­kat, és eltör­li az egyen­lőt­len­sé­ge­ket, azo­kat, ami­ket az ember szü­le­té­sé­nél vagy egyéb körül­mé­nyek hatá­sá­ra megörököl.”

Ha már az okta­tás­nál járunk, ne feled­kez­zünk meg Veres Pálnéról sem, aki magyar nőne­ve­lés, az isko­la ala­pí­tá­sok úttő­rő­je volt.

És a lis­ta foly­tat­ha­tó len­ne a híres spor­to­ló édes­anyák­kal, művé­szek­kel, poli­ti­ku­sok­kal, akik­nek a mun­ka, a hiva­tás mel­lett van még egy, ha nem a leg­na­gyobb fel­ada­tuk, csa­lád­anya­ként helyt állni.

Az anya­ság szá­mom­ra egy válasz­tott hiva­tás lett, mely hát­ra­le­vő éle­te­met meg­ha­tá­roz­za, ala­kít­ja és sze­mé­lyi­sé­ge­met gazdagítja.

Anyák nap­já­hoz köze­led­ve össze­gyűj­töt­tem néhány dol­got, ami­ért sze­re­tek édes­anya lenni.

1). Gyermekem neve­té­se képes a leg­zor­dabb napo­mon is jókedv­re deríteni

2). Az esti für­de­té­sek, a hab­für­dő­ben tapics­ká­ló kis kéz egyi­ke a  leg­jobb rela­xá­ci­ó­im­nak estére

3). Közösen meg­él­ni szám­ta­lan cso­dát, gyer­me­kem­mel együtt fel­fe­dez­ni a világot

4).  A gye­rek­köny­ve­ket, mesé­ket újra olvas­va és mesél­ve újra gye­rek­nek lenni

5). Örülni a leg­ap­róbb dol­gok­nak, szép­nek talál­ni egy pocso­lyát, meg­fi­gyel­ni egy katicabogarat

+1). Tovább adni a csa­lá­di hagyo­má­nyo­kat, mesé­ket, történeteket.

Most hogy már én is édes­anya vagyok még fon­to­sabb lett, hogy az édes­anyám­nak és a nagy­ma­má­nak meg­kö­szön­jem azt a sok szép és jót, fel­tét­len sze­re­te­tet, óvó gon­dos­ko­dást  amit az elmúlt évti­ze­dek alatt kap­tam tőlük. Hálás vagyok nekik, hogy min­dig ott vol­tak mel­let­tem, az első lépés­től fog­ták a keze­met, bíz­tak ben­nem és biz­tat­tak, ugyan­ak­kor hagy­ták, hogy önma­gam legyek.

Minden évben, anyák nap­ján sze­ret­tem vala­mi egye­di,  kéz­zel készült apró­ság­gal meg­lep­ni őket. Gyermekként raj­zol­tam, ver­set mond­tam, később fel­nő­ve tor­tát sütöt­tem vagy  a ker­tem­ben lévő virá­gok­ból gyűj­töt­tem egy gyö­nyö­rű csokrot.

Idén vala­mi külön­le­ge­sebb­re vágy­tam. Valamire ami nem her­vad el, ami nem 10 perc édes bol­dog­sá­got okoz. Valamire ami min­dig ott van velük, úgy ahogy ők vol­tak min­dig velem, ezért úgy gon­dol­tam a tavaszt oda­va­rá­zso­lom a nap­pa­li­juk­ba, még­hoz­zá úgy, hogy hóna­po­kig élvezhessék.

Hogyan? Hát a Szénafüvek® 10 féle gyógy­nö­vény keve­ré­ké­től illa­to­zó dísz­pár­nák­kal! Ezek a 10 féle gyógy­nö­vénnyel készült dísz­pár­nák nem csak a nap­pa­lit teszik har­mo­ni­kus­sá, hanem a lel­kün­ket is meg­nyug­tat­hat­ják egy hosszú nap után. A gyógy­nö­vé­nyek évszá­za­dok óta segí­tik hét­köz­nap­ja­in­kat, pihen­te­tő lég­kört, rela­xá­ló hatást nyúj­ta­nak. A gyö­nyö­rű­en kidol­go­zott pár­nák csa­lá­di manu­fak­tú­rá­ban készül­nek, ahol a gyógy­nö­vé­nyek mel­lett a sze­re­te­tet és a törő­dést is a pár­ná­ba cso­ma­gol­ják. Számomra ezek lesz­nek a töké­le­tes aján­dé­kok, azok­nak, aki­ket szeretek.