Egy friss, ropogós szénaboglyára nézve minden szénaszál egyformának tűnik. Közelebbről, egyenként megvizsgálva mindegyik szál más: különbözik a színe, hossza, formája, illata. Mindegyik máshol nőtt, más történetet hordoz magában.
Szénafüvek családi manufaktúránk és a blogunk is egy szénaboglyához hasonló, elsőre egyformának tűnhet, de ha közelebb lépsz, figyelmesen megnézed, kipróbálod, illatát magába szippantod, elolvasod, minden párnánk, minden történetünk mást mesél.
Mi szeretettel, „szálanként” készítjük a csodás párnáinkat és „szálanként” mesélünk Neked családunkról, manufaktúránkról, magunkról, érzéseinkről és mindarról ami a mi szénaboglyánkban megtalálható.
Szénaboglyánkból bármelyik szálat kihúzhatod, elviheted, építhetsz belőle egy új boglyát melyre kedved szerint lepihenhetsz és tovább szőheted meséinket.
A Szénafüvek szerelem
Gyermekkori emlékek, mesék, családtörténetek nyomán alakult ki bennünk a vágy, hogy olyan kis manufaktúrát létesítsünk, amelyben meg tudjuk valósítani, alkotni mindazt a szépet amiről édesanyánk, nagymamánk, dédnagymamánk mesélt gyermekkorunkban.
Családunkban a nők mindig alázattal, egyfajta szerelemmel viszonyultak a természet szépségei iránt, eztaz érzést, hangulatot pedig már kiskoruktól átadták gyermekeiknek is. Hosszú mezei séták alkalmával tanítgattak minket, gyerekeket minden szépre és jóra mit tudni hasznos és érdemes: fehér lapos kővel talpat sikálni a patakban, melyik gyógynövény mire jó, agyaggal-iszappal bekent kis ördögként futkározva pedig nem is sejtettük, milyen csodálatos hatások érik kis testünket.
Sokat meséltek dédnagyanyánkról is aki 16 évesen férjhez ment, kiköltözött a faluból egy tanyára, ahol 8 lánya, a hatalmas gazdaság és a mindennapos teendői mellett gyógynövényes és bábaasszonyként volt energiája, kitartása a tanya mintegy 80 családjának apraját-nagyját gyógyítani, gyermekeket világra segíteni, betegeket ápolni.
Kis szikártestű, makacs asszonyként emlékeznek rá, aki kellő szigorral, céltudatosan irányította családját, egyengette lányait és közben folyamatosan tanult, kereste az újat. Saját gyógynövénykertje, méhészete mellett rendszeresen járta az erdőt-mezőt, a Szénafüveket, gyűjtötte, szárította a növényeket melyekkel később gyógyította a hozzá fordulókat. Tinktúráinak, teáinak, gyógyfürdőinek receptjeit szorgalmasan feljegyezte bibliájába, kalendáriumába, tudását ily módon rátestálva utódaira.
Gyermekként tündérmesének tűnt mindaz amit a dédiről és praktikáiról meséltek, főleg akkor amikor betegen feküdtünk és az ő bevált egyszerű módszereivel kentek-fentek, bugyoláltak bennünket és láss csodát, meg is gyógyultunk.
Szüleink elvittek minket a tanyára is, melynek sajnos csak a romjai vannak meg, de a mesék,történetek nyomán magunk előtt láttuk a meseszerű gyönyörűséget, éreztük mindazt a csodát amit eleink mindennapjaikban tettek,megéltek. Megtanították és megértették velünk mi az alázat, hűség, kitartás, őseink tisztelete, itt ivódott belénk az a gyönyörű szerelem ami egy életen át elkísér bennünket.
Ennek a szerelemnek a „gyermekei” azok a mindenkiben más élményeket és nosztalgikus képeket ébresztő illatos párnák és csuda dolgok, melyeket Szénafüvek név alatt készítünk.
Ez van és kész
Életünket, mint mindannyiunkét folyamatosan átszövik a döntések, kérdések, kudarcok, örömök és bánatok.
Amikor meghoztunk egy döntést majd visszakozni próbáltunk vagy hezitáltunk a továbblépés előtt, bölcs nagyink mindig egyszerűen zárta le: eldöntötted….csináld….ez van és kész.
Sokáig nem értettük ennek az egyszerű tanácsnak az értelmét, néha bosszantott, lerázásnak tűnt, mintha félvállról vette volna a mi világmegváltásunk feletti dilemmázásunkat.
Az idő azonban őt igazolta: ha már eljutottunk a döntésig akkor nem szerencsés megtorpanni, visszakozni és ezzel egy helyben toporogni.
Döntéseink sorozatának köszönhető, hogy megszületett az ötlet, elindult a manufaktúránk, megalkottuk a gyermekkorunkat idéző erdők mezők illatát magába záró párnakollekciónkat. A kezdeteknél még nem láttuk az utunkon heverő akadályokat, abban azonban biztosak voltunk: családi kupaktanácsunk meghozott egy döntést, kitűztük a célt és közös összefogással el fogjuk érni.
Családunk apraja-nagyja szerette volna kivenni részét a közös mű megalkotásából, négy generációs családként minden korosztály megtalálta azt a tevékenységet amit szívesen, örömmel végez és amivel hozzájárul a családi álom megvalósításához, a cél eléréséhez.
Hosszas beszélgetéseink, ötleteléseink alatt kiderült, az önként vállalt feladatokkal mindannyiunknak teljesült régóta dédelgetett álma: nagyszüleink jó szívvel meséltek a régi időkről, édesanyánk a gyógynövények iránti szeretetét és a varrás általi teremtés örömét élheti meg aktív nyugdíjasként, édesapánk nyüzsgő, állandóan újdonságokat kereső természete nagyban hozzájárul párnáink vásárlókhoz való juttatásához, Ividő szervező, tervező habitusa és az újdonságokat kedvelő éne kiválóan hasznosul a manufaktúra teendőinek összefogásában, rendszerezésében és a vevőkkel való kapcsolattartásban, Csilla folyamatosan új ismereteket kereső, tanuló, író-olvasó-kommunikáló habitusát kihasználva kedvére írhat, anyagot gyűjthet, megbeszélhet, tanácsot adhat. Iringó, a legifjabb generáció tagjaként próbálgathatja szárnyait a felnőtté válás útján, friss, új lendületet ad az új utak keresésénél és összekötő kapocsként hidat képez a régmúlt történetei, meséi és az új kihívásokkal tűzdelt jövő között.
A kezdetektől csatlakoztak csapatunkhoz elképzeléseinket értő, hasonló gondolkodású lelkes jó emberek akik szaktudásukkal, baráti terelgetésükkel, mindennapi munkájukkal hozzájárulnak álmaink megvalósulásához. Hajna és Béla csodálatos grafikai megoldásai és kezük alól kikerülő termékkísérői méltó, megbecsült helyre emeli párnáink csomagolását és piacon való megjelenését. A rengeteg mesélés nyomán létrejött honlapunk sikeresen közvetíti mindazokat az értékeket, melyeket családunk magáénak vall.
Szabina angyali lénye kedvesen, de kellő szigorral terelget bennünket, keretbe foglalva családi történeteinket, álmainkat, céljainkat, segít lépésről lépésre megtervezni jövőbe vezető utunkat.
Eldöntöttük: megalapítjuk a Szénafüvek Családi Manufaktúrát amely a létrehozott pihe-puha, illatos gyógynövénykeverékes párnáin keresztül családunk értékeit közvetíti az érdeklődő, közérzetüket javítani szándékozó vásárlóink felé.
Csináljuk: mindennapjaink részévé vált a manufaktúrával való foglalatoskodás, ötletelés, új utak keresése, tanulás, értékközvetítés.
Ez van és kész….
Baka Juli állj fel
Babika nem volt óvódás. Szeretett volna óvódába járni, de a tanyát, az azt körbeölelő csodát, a nagymamája szárnyai alatt nevelkedve tapasztalt mesevilágot nem tudta és nem is akarta felcserélni egy számára ismeretlen, más világra.
Sokszor próbálták hazavinni, kecsegtették szebbnél szebb ígéretekkel de ő gyermeki makacssággal ragaszkodott független, szabad életéhez melyben oly magabiztosan mozgott. Nagymamájának, Mámikának köszönhetően beleívódott az a hatalmas tudás amit a napi teendők között megfigyeléssel, segítve vagy a meséket és felnőtteket figyelve egy kislány megtanulhat.
Megtanulta az állatok nyelvét, ha kiküldték a szakajtóba összegyűjteni a tojásokat megsimogatta a tyúkot és megköszönte neki, hogy ilyen szép tojásokat tojt. Egyik legkedvesebb játszótársa a borzas kiskutya volt, aki árnyékként követte mindenhova és szemfülesen figyelte kis gazdáját. Bárány születésekor a kisbárányt betették az ágyába, hogy melegítse a kis jövevényt.
Segített Mámikának gyógynövényt gyűjteni, közben megtanulta melyik milyen nyavalyára jó, miből készülhet tea, tinktúra vagy fürdő, borogatás. Tavasszal segített gyümölcsfákat oltani, a kertben veteményezni. Eltevéskor ügyesen pucolta, reszelte, sikálta a kertből begyűjtött tormát, káposztát, uborkát miközben Mámika szelíd mosollyal figyelte hogy ügyesedik napról napra.
Szorgoskodott ha a szövőszéket fel kellett vetni, fonalat gombolyítani, foltozni, új ruhát varrni. Akkor is ott sertepertélt ha szappant főztek, kenyeret dagasztottak vagy a hatalmas üstben lekvár rotyogott.
Esténként az udvaron a fűben hanyatt feküdve figyelték a csillagokat, kiolvasva belőle milyen idő lesz, mi várható, jó lesz a termés, közeledik‑e valami öröm vagy bánat. Mámika türelemmel, mesélve átadta minden tudását, szeretetét, tapasztalatát Babikának, történeteivel, tanításaival beletette kisunokája batyujába azt a hamuban sült pogácsát ami egész életén keresztül kísérte, segítette.
Ebbe a csodálatos mesevilágba beköszöntött a hetedik ősz. El kellett búcsúznia a méhektől, kisbáránytól, borzas kutyától, a tanyától. Hazaköltözött a városba, kezdődött az iskola.
Szülei beíratták a nyüzsgő nagypiac mögötti iskolába, ahova a környék földművesei és egyszerű munkásemberei járatták gyermekeiket. Első napon megszeppenve ült a padban, figyelte a sok vidám, csintalan gyermeket akik jól ismerték egymást hiszen együtt nőttek fel. Ő senkit sem ismert.
Családi legendává vált az első tanítási órán történt bemutatkozása. Bejött a tanító néni és elkezdte a névsort olvasni. Előtte megbeszélték, hogy az a gyerek akit szólít feláll és szépen bemutatkozik társainak. Elkezdődött a névsorolvasás és a tanító néni szólítja a következő gyereket:
- Baka Júlia, állj fel.
Teljes csend, minden gyermek ülve maradt.
A tanító néni megismétli a nevet, most már a kislányra nézve bátorításképpen:
– Baka Juli, állj fel szépen.
Most is ülve maradt mindenki figyelve, hogy mi fog történni.
A tanító néni odament a kislányhoz:
– Baka Juli szólítottalak, miért nem állsz fel és mutatkozol be a többieknek?
A kislány elkerekedett szemmel válaszolt:
– Én Babika vagyok, engem mindenki így szólít.
Azóta sokszor elmesélte nekünk, lányainak, később az unokáinak is: ő annyira mesevilágban élt a nagymamájánál, hogy még a teljes nevét sem kellett használnia, mindenki a becenevén szólította. Édesanyaként minket, a lányait is a nagymamájánál beleívódott szellemben nevelt: szabadon, a természetet szeretve és tisztelve.
Nyugdíjasként sem akart tétlen maradni és mivel a gyógynövények világa és az alkotás mindig szívéhez közel állóak voltak, örömmel kezdett el tevékenykedni a családi manufaktúránkban. Nagymamája régi receptjei alapján összeállította a gyógynövény keverékeket, az általunk megálmodott párnákat napokig tartó ötleteléssel, szabással, varrással végleges formájukba öntötte. Közben meg unokájának mesélt gyermekkoráról, a tanyáról, a csodavilágról.
Örömmel, időnként nosztalgiázva, mesélve, máskor meg a családot buzdítva, unokáját egyengetve, tanítgatva készíti a csodálatos, illatos párnákat. Kis műhelye gyakran tele van fiatalokkal, akik beülnek hozzá segíteni, tanulni, mesét hallgatni, beszélgetni. Sokszor elnézem ahogy türelemmel, fáradhatatlanul mesél, tanít, terelget. Csillogó szemében, huncut mosolya mögött ott látom a kis Babikát, most már mindenki Babi nénijét aki lényét belengő természetes gondoskodással puha párnákba csomagolja a természet ajándékait családja, ismerősei és sok-sok kedves ember örömére.