Mi történik a lelkünkkel, amikor karácsonyra készülünk?

Egyre koráb­ban van­nak kint a deko­rá­ci­ók a bolt­ban, egy­re hama­rabb jelen­nek meg a kará­cso­nyi aján­la­tok… Ez rit­kán kelt kel­le­mes érzé­se­ket, plá­ne, hogy a fogyasz­tás­ra ösz­tö­nöz, de az értel­me­zés, a meg­élés csak raj­tad múlik.

A karácsonyodat magadnak teremted

Ha Te azt sze­ret­néd lát­ni, hogy „már megint csak azt akar­ják, hogy vásá­rol­jak, hát erről kell ennek szól­nia?”, akkor ezt fogod lát­ni, miköz­ben dühöngsz, a lel­ked hábo­rog. Válts néző­pon­tot! Gondolj arra, hogy a szép fények által már hama­rabb elkezd­he­ted az ünnep­re készí­te­ni a lel­ked, így több időd is marad készü­lőd­ni is, kívül-belül egy­aránt. Az idő pedig ebben a sze­zon­ban a nyu­ga­lom kulcsa.

Ha hagyod, a lélek hangolódik magától

Add át magad a fény­ár­nak, az első hópi­hék­nek, a csí­pős leve­gő­nek! Ha meg­en­ge­ded magad­nak, akár egy kis rela­xá­ci­ós-medi­tá­ci­ós ráse­gí­tés­sel, érzed majd, hogy a váro­sok­kal együtt a lel­ked is elkez­dett dísz­be öltözni. 

Az évnek ez a sza­ka­sza egy tár­sa­dal­mi, kul­tu­rá­lis, nem­ze­ti, illet­ve mik­ro­k­özös­sé­gek szint­jén is össze­han­gol. Van annak egy nagyon inten­zív hatá­sa, hogy kis túl­zás­sal, min­den­ki ugyan­ar­ra készül, min­den­hol, ha más-más módon is, de épp ugyan­az az ünnep, ugyan­azt jelen­ti a vára­ko­zás. A lélek pedig érzi, tapasz­tal­ja ezt az egység-élményt.

Boldog, jótékony rituálék

A rítu­so­kat, hagyo­má­nyo­kat min­den­ki ott­hon­ról hoz­za, de köz­ben ilyen­kor a készü­lő­dés, advent ide­jén meg­van a sza­bad válasz­tás, a saját hagyo­má­nyok kiépí­té­sé­nek lehe­tő­sé­ge is. Ekkor óha­tat­la­nul meg­je­le­nik az igény arra, hogy min­dent egy kicsit szer­tar­tá­so­sab­ban végez­zünk. Ugye, Te is érzed? Ez is az advent üze­ne­te: a hagyo­má­nyok fon­tos­sá­gáé, legye­nek évszá­za­do­sak vagy egé­szen újak.

Úton önmagadhoz

A kará­csony, illet­ve inkább a készü­lő­dés egy önis­me­re­ti folya­mat: hogyan dönt az ember, kivel töl­ti, jelent‑e stresszt szá­má­ra, mi okoz stresszt ben­ne, hogyan keze­li a fel­me­rü­lő konf­lik­tu­so­kat, és egy­ál­ta­lán, milyen jelen­tő­ség­gel bír szá­má­ra az ünnep. Tradíciókat köve­tő vagy inkább szokásteremtő‑e… Hihetetlen, mennyi min­den­ben lehetsz oko­sabb saját magadról.

Elengedni a tökéletesség hajszolását és a megfeleléskényszert

Minden csa­lá­di ünnep ese­tén ott van a leve­gő­ben a töké­le­tes­ség vágya. Legyen töké­le­tes a fa, az asz­tal, a fogá­sok, min­den halad­jon menet­rend sze­rint, legye­nek hibát­la­nok az aján­dé­kok, de még a cso­ma­go­lá­suk is. Sokakban a meg­fe­le­lés­kény­szer vet­te át a lel­ki­ség sze­re­pét. Ezt szim­bo­li­zál­ja a nagy aján­dék, a töké­le­tes deko­rá­ció – nem a jól­eső, hanem a „mert kará­csony van, és kell”-típusú – illet­ve elő­jön a lel­ki­is­me­ret-fur­da­lás miat­ti presszió is, hogy az elha­nya­golt csa­lád­ta­gok­kal törőd­ni kell, a mara­dék 362 napot bepó­tol­ni min­den­ki­vel… Ezzel pont a lel­ki rész veszik ki, hiszen a töké­le­tes gya­kor­la­ti­lag meg­va­ló­sít­ha­tat­lan, a haj­szo­lá­sa és a kény­sze­res tel­je­sí­tés pedig a való­di örö­met öli meg. Karácsony köze­led­te ennek a cél­nak az elen­ge­dé­sé­re is tanít.

Mindenki magá­nak terem­ti a kará­csonyt, a lel­ké­ből, szí­vé­ből kel­ti élet­re. Az ünnep­re való han­go­ló­dás, az advent pon­to­san ezt a célt tel­je­sí­ti be, ha enge­ded neki.