Időről idő­re mesé­lünk a pár­nák, az egész­ség, a szép­ség és az élet­mód-témák mel­lett hagyo­má­nyok­ról is. Ezen a héten úgy dön­töt­tünk, a MÁJUSFA állí­tás­ról és a MÁJUSKOSÁR aján­dé­ko­zás­ról hozunk Neked egy blog­be­jegy­zést, olvasd öröm­mel, szeretettel!

Miért állítunk májusfát?

Mint oly’ sok más hagyo­mány­nak, úgy ennek is áll­nak a hát­te­ré­ben népi, illet­ve val­lá­si vonat­ko­zá­sok; az első bejegy­zé­sek róla a XV. szá­zad­ból származnak.

A május­fa, más­né­ven, haj­nal­fa, jakab­fa vagy máj­fa a ter­mé­szet újjá­szü­le­té­sé­nek egyik szim­bó­lu­ma. Itthon és Európa szá­mos más orszá­gá­ban is szo­kás volt, hogy szí­nes sza­la­gok­kal díszí­tett fát állít­sa­nak május első nap­ján, illet­ve, egész pon­to­san, ápri­lis utol­só nap­já­ról május első nap­já­ra vir­ra­dó éjjel. A május­fa az udvar­lá­si szán­dék kife­je­zé­se volt: zsen­ge korú legé­nyek a kivá­lasz­tott lányos házak elé cipel­tek egy magas, lomb­já­tól szin­te tel­je­sen meg­sza­ba­dí­tott fát, majd kide­ko­rál­ták sza­la­gok­kal, finom­sá­go­kat is aggat­tak rá. Hogy ne borul­jon fel, beás­ták a föld­be vagy a kar­ítés­hez rög­zí­tet­ték. Nem volt rit­ka, hogy egy-egy haja­don leány ott­ho­na előtt több fa is állt, Ő nagyon bol­dog lehe­tett, hiszen így több kérő közül is lehe­tő­sé­ge volt válogatni!

Nem egy­szer a május­fa-állí­tás csip­ke­lő­dés­sel is együtt­járt, pél­dá­ul egy­más fáját lop­ták az ifjak, vagy épp dalol­tak, sze­re­ná­doz­tak a szép­le­ány háza előtt. A május­fa „kitán­co­lá­sa” a meg­va­ló­su­ló fri­gyet jelen­tet­te, így igen­csak kel­le­met­len volt, ha a kitán­co­lás nem tör­tént meg, szo­mo­rú­an utalt a kudarc­ra. Nagyon érde­kes voná­sa a nép­szo­kás­nak, hogy egyes vidé­ke­ken nem­csak udvar­lás­ból került május­fa egy-egy por­ta elé, hanem, pél­dá­ul meg­szé­gye­ní­tés­ből is: ha egy lány­nak nem volt jó híre, csu­pa lom­mal pakol­ták tele a fáját, pél­dá­ul lyu­kas faze­kak­kal, ezzel is utal­va „viselt dolgaira.”

Az Európa-szer­te ismert szo­kás val­lá­si vonat­ko­zá­sa Szent Jakabhoz kötő­dik, hiszen május else­je az ő nap­ja. Régebben a temp­lo­mok­ban is jel­lem­ző volt épp emi­att a jakab­fa-állí­tás, amely a taní­tó és a diá­kok dol­ga volt.

Manapság a májusfa-állítás…

Ugyanúgy élő nép­ha­gyo­mány, csak ma már nem ere­de­ti szo­kás­rend­szer sze­rint. A május érke­zé­sét gyak­ran ünnep­lik meg így kisebb tele­pü­lé­sek, váro­sok főte­re­in, köz­pont­ja­i­ban gyak­ran talál­koz­ni ebben az idő­szak­ban deko­rá­ci­ó­ként is május­fá­val. Ezeket rend­sze­rint, a hagyo­má­nyok­nak is meg­fe­le­lő­en, Pünkösdkor bont­ják le, tánc, mulat­ság kere­te­in belül. A nép­ha­gyo­mány úgy tart­ja, aki­nek nem szá­rad el a fája, hanem zöld marad, annak sze­rel­me is örök élet­re szól majd!

Májuskosár: ajándék a leendő anyóstól

A május­ko­sár egy cso­dá­san fel­dí­szí­tett füles kosár, amely­be jel­lem­ző­en virá­got tesz­nek, szo­kás sze­rint hor­ten­zi­át. Szimbóluma a komoly kap­cso­lat­nak, hiszen a lehet­sé­ges jöven­dő­be­li fiú édes­any­ja adta a kisze­melt lány­nak. (Vagy eset­leg más női rokon, pél­dá­ul lány­test­vér; ha a fiú magad vit­te át, az anyai el nem foga­dás­ról tanús­ko­dott!) Legfontosabb szí­nei a fehér és a rózsa­szín vol­tak: előb­bi még abban az évben ese­dé­kes eskü­vő­re, utób­bi pedig a követ­ke­ző évben tar­tan­dó lako­da­lom­ra utalt. Egyéb szí­nek a kosár­ban: a zöld a friss kap­cso­lat jelö­lő­je volt, a kék a „csak bará­tok” üze­ne­tet hor­doz­ta, a lila régi kap­cso­lat­ra utalt, a sár­ga pedig, ha apu­ka adja a leá­nyá­nak a kosa­rat. (Ezek per­sze táj­egy­sé­gen­ként változhattak!)

A május­ko­sár ter­mé­sze­te­sen az ablak­ba is kike­rült, hiszen ez hatal­mas büsz­ke­sé­get jelen­tett az egész családnak!

Májuskosár másképp!

Ajándékozz Szénafüvek-pár­ná­kat: pakold kosár­ba friss, ropo­gós, illa­tos szer­ze­mé­nye­i­det, és add úgy át menyed­nek, jöven­dő­be­li menyed­nek! (Vagy ha lányos anya vagy, akkor a lányod­nak, végül is, miért ne? :)) Kosárral ugyan nem tudunk szol­gál­ni, de akci­ós pár­ná­in­kat hoz­zá ITT találod.