Túl a giccsen: a Bálint-nap története és régi magyar hagyományai
Bálint-nap, Valentin-nap: február 14‑e egyre inkább itthon is a „szerelmesek napjaként” van benne a köztudatban. Lehet szeretni, lehet utálni, lehet ünnepelni vagy elkerülni, egy biztos: létezik. Azonban a virágküldős-lufivevős-kötelezően szerelmes ünneplésen kívül, roppant érdekes történetek és hagyományok köthetők ehhez a naphoz, amelyek jóval túlmutatnak giccses mivoltán.
Már az ókorban is ünnepelték a Bálint-napot
Pogány ünnepként a Bálint-nap jelen volt már évezredekkel ezelőtt is az emberiség életében: az ókori Rómában február 15-én egy fontos termékenységi ünnepet tartottak, amely során a résztvevők Lupercus istent szerették volna kiengesztelni egy mai szemmel igencsak furcsa szokással. Este ugyanis az ünnepen egy fiú és lány szinte meztelenül szaladt át a városon, kezükben rituális korbáccsal, amelyet használtak is az útjukba akadó járókelőkön. A fiatal nők gyakran maguk keresték a korbáccsal való találkozás lehetőségét, hiszen az tisztaságot és gyermekáldást ígért.
Ezt követően pedig, az ünnep folytatásaként, a fiatal egyedülállók körében szabad szeretőválasztás következett: hajadon lányok egy nagy edénybe rejtették a cetlikre felírt nevüket, a fiúk ebből húztak, majd a véletlenszerűen összesorsolt párok aztán együtt töltötték az ünnepet. (Sőt, gyakran annyira egymásra találtak, hogy házasság lett a dologból.)
Az ünnep keresztény eredete pedig névadójához köthető, (és még mindig az ókori Rómában vagyunk): Szent Bálint a szerelmesek, jegyesek, friss házasok védőszentje volt. A legenda szerint, amikor is II. Claudius császár keresztény hite miatt kivégzésre ítélte, Bálint visszaadta a látását börtönőre vak lányának – méghozzá a hitének erejével. Február 14-én, mielőtt elvették volna az életét, hagyott egy búcsúlevelet a lánynak, rajta az aláírással: „A Te Bálintod”. Állítólag innen ered a szerelmesek napjára jellemző üzenetküldés szokása.
496-ban I. Geláz pápa betiltotta a február 15-ére eső Lupercalia-ünnepet, és elrendelte, hogy majdnem napra pontosan ekkor, 14-én Szent Bálintra emlékezzenek. Így vált aztán lépésről lépésre a szerelmesek és a szerelmes üzentváltások ünnepévé a Valentin-nap.
Magyar hagyományok Bálint-napon
A ma ismert módon csak a rendszerváltást követően kezdtük itthon ünnepelni a szerelmesek napját, ám már korábban is, réges-régre visszanyúlóan fontos nap volt február 14‑e. Szerelem helyett azonban a tavaszt várták ilyenkor 🙂 Bizonyos népi megfigyelések arról számolnak be, hogy jellemzően február 14-én szólalnak meg újra a verebek, és ekkor térnek vissza a gerlék is.
Figyelték ezen a napon az időjárást, amely segített megmondani, milyen termés várható az adott évben: a száraz, hideg idő jót jelentett. A népszokások szerint Bálint-napkor kezdték el megmetszeni a gyümölcsfákat, a szőlőt, párosítani az állatokat, tojásokra ültetni a kotlósokat; az a cserje pedig, amelyet február 14-én ültettek el, a hagyományok szerint szép jövőre számíthatott.
Emellett azért a szerelemhez köthető népszokásokról is olvashatók beszámolók:
-
A Bálint-nap reggelén váltott szerelmes csók szerencsét hoz.
- Ha egy fiatalasszony félbevág ezen a napon egy almát, a magok száma megmutatja, hány gyermeke születik majd.
- Ha egy hajadon verébbel találkozik, szegény, de boldog házassága lesz.
- Ha tengelic száll el felette, akkor pedig gazdag férjre számíthat.
- Meg kell gyújtani egy szál gyufát, s amilyen irányba az elégésekor dől, onnan fog érkezni a szerelmes társ.
- Ha babárlevelet rejt egy hajadon a párnája alá, meg fogja álmodni a jövendőbelije nevét.
Szerezz örömet valakinek, akit szeretsz – vagy egyszerűen csak magadnak – Bálint-napra is! Válassz gyógynövényes párnáink közül, amelyek babona nélkül segítenek hozzá a békés, nyugodt álomhoz – népi megfigyelések által igazolva, a gyógynövények erejével.