Keresés az oldalon

Történetünk

Egy friss, ropogós szénaboglyára nézve minden szénaszál egyformának tűnik. Közelebbről, egyenként megvizsgálva mindegyik szál más: különbözik a színe, hossza, formája, illata. Mindegyik máshol nőtt, más történetet hordoz magában.
Családi fotó

Szénafüvek csa­lá­di manu­fak­tú­ránk és a blo­gunk is egy szé­na­bog­lyá­hoz hason­ló, első­re egy­for­má­nak tűn­het, de ha köze­lebb lépsz, figyel­me­sen meg­né­zed, kipró­bá­lod, illa­tát magá­ba szip­pan­tod, elol­va­sod, min­den pár­nánk, min­den tör­té­ne­tünk mást mesél.

Mi sze­re­tet­tel, „szá­lan­ként” készít­jük a cso­dás pár­ná­in­kat és „szá­lan­ként” mesé­lünk Neked csa­lá­dunk­ról, manu­fak­tú­ránk­ról, magunk­ról, érzé­se­ink­ről és mind­ar­ról ami a mi szé­na­bog­lyánk­ban megtalálható.

Szénaboglyánkból bár­me­lyik szá­lat kihúz­ha­tod, elvi­he­ted, épít­hetsz belő­le egy új bog­lyát mely­re ked­ved sze­rint lepi­hen­hetsz és tovább sző­he­ted meséinket.

A Szénafüvek szerelem

Gyermekkori emlé­kek, mesék, csa­lád­tör­té­ne­tek nyo­mán ala­kult ki ben­nünk a vágy, hogy olyan kis manu­fak­tú­rát léte­sít­sünk, amely­ben meg tud­juk való­sí­ta­ni, alkot­ni mind­azt a szé­pet ami­ről édes­anyánk, nagy­ma­mánk, déd­nagy­ma­mánk mesélt gyermekkorunkban.

Családunkban a nők min­dig alá­zat­tal, egy­faj­ta sze­re­lem­mel viszo­nyul­tak a ter­mé­szet szép­sé­gei iránt, eztaz érzést, han­gu­la­tot pedig már kis­ko­ruk­tól átad­ták gyer­me­ke­ik­nek is. Hosszú mezei séták alkal­má­val tanít­gat­tak min­ket, gye­re­ke­ket min­den szép­re és jóra mit tud­ni hasz­nos és érde­mes: fehér lapos kővel tal­pat sikál­ni a patak­ban, melyik gyógy­nö­vény mire jó, agyag­gal-iszap­pal bekent kis ördög­ként fut­ká­roz­va pedig nem is sej­tet­tük, milyen cso­dá­la­tos hatá­sok érik kis testünket.

Sokat mesél­tek déd­nagy­anyánk­ról is aki 16 éve­sen férj­hez ment, kiköl­tö­zött a falu­ból egy tanyá­ra, ahol 8 lánya, a hatal­mas gaz­da­ság és a min­den­na­pos teen­dői mel­lett gyógy­nö­vé­nyes és bába­asszony­ként volt ener­gi­á­ja, kitar­tá­sa a tanya mint­egy 80 csa­lád­já­nak apra­ját-nagy­ját gyó­gyí­ta­ni, gyer­me­ke­ket világ­ra segí­te­ni, bete­ge­ket ápolni.

Kis szi­kár­tes­tű, makacs asszony­ként emlé­kez­nek rá, aki kel­lő szi­gor­ral, cél­tu­da­to­san irá­nyí­tot­ta csa­lád­ját, egyen­get­te lánya­it és köz­ben folya­ma­to­san tanult, keres­te az újat. Saját gyógy­nö­vény­kert­je, méhé­sze­te mel­lett rend­sze­re­sen jár­ta az erdőt-mezőt, a Szénafüveket, gyűj­töt­te, szá­rí­tot­ta a növé­nye­ket melyek­kel később gyó­gyí­tot­ta a hoz­zá for­du­ló­kat. Tinktúráinak, teá­i­nak, gyógy­für­dő­i­nek recept­je­it szor­gal­ma­san fel­je­gyez­te bib­li­á­já­ba, kalen­dá­ri­u­má­ba, tudá­sát ily módon rátes­tál­va utódaira.

Gyermekként tün­dér­me­sé­nek tűnt mind­az amit a dédi­ről és prak­ti­ká­i­ról mesél­tek, főleg akkor ami­kor bete­gen feküd­tünk és az ő bevált egy­sze­rű mód­sze­re­i­vel ken­tek-fen­tek, bugyo­lál­tak ben­nün­ket és láss cso­dát, meg is gyógyultunk.

Szüleink elvit­tek min­ket a tanyá­ra is, mely­nek saj­nos csak a rom­jai van­nak meg, de a mesék,történetek nyo­mán magunk előtt lát­tuk a mese­sze­rű gyö­nyö­rű­sé­get, érez­tük mind­azt a cso­dát amit ele­ink min­den­nap­ja­ik­ban tettek,megéltek. Megtanították és meg­ér­tet­ték velünk mi az alá­zat, hűség, kitar­tás, őse­ink tisz­te­le­te, itt ivó­dott belénk az a gyö­nyö­rű sze­re­lem ami egy éle­ten át elkí­sér bennünket.

Ennek a sze­re­lem­nek a „gyer­me­kei” azok a min­den­ki­ben más élmé­nye­ket és nosz­tal­gi­kus képe­ket ébresz­tő illa­tos pár­nák és csu­da dol­gok, melye­ket Szénafüvek név alatt készítünk.

 

Ez van és kész

Életünket, mint mind­annyi­un­két folya­ma­to­san átszö­vik a dön­té­sek, kér­dé­sek, kudar­cok, örö­mök és bánatok.

Amikor meg­hoz­tunk egy dön­tést majd vissza­koz­ni pró­bál­tunk vagy hezi­tál­tunk a tovább­lé­pés előtt, bölcs nagyink min­dig egy­sze­rű­en zár­ta le: eldöntötted….csináld….ez van és kész.

Sokáig nem értet­tük ennek az egy­sze­rű tanács­nak az értel­mét, néha bosszan­tott, lerá­zás­nak tűnt, mint­ha fél­váll­ról vet­te vol­na a mi világ­meg­vál­tá­sunk felet­ti dilemmázásunkat.

Az idő azon­ban őt iga­zol­ta: ha már elju­tot­tunk a dön­té­sig akkor nem sze­ren­csés meg­tor­pan­ni, vissza­koz­ni és ezzel egy hely­ben toporogni.

Döntéseink soro­za­tá­nak köszön­he­tő, hogy meg­szü­le­tett az ötlet, elin­dult a manu­fak­tú­ránk, meg­al­kot­tuk a gyer­mek­ko­run­kat idé­ző erdők mezők illa­tát magá­ba záró pár­na­kol­lek­ci­ón­kat.  A kez­de­tek­nél még nem lát­tuk az utun­kon heve­rő aka­dá­lyo­kat, abban azon­ban biz­to­sak vol­tunk: csa­lá­di kupak­ta­ná­csunk meg­ho­zott egy dön­tést, kitűz­tük a célt és közös össze­fo­gás­sal el fog­juk érni.

Családunk apra­ja-nagy­ja sze­ret­te vol­na kiven­ni részét a közös mű meg­al­ko­tá­sá­ból, négy gene­rá­ci­ós csa­lád­ként min­den kor­osz­tály meg­ta­lál­ta azt a tevé­keny­sé­get amit szí­ve­sen, öröm­mel végez és ami­vel hoz­zá­já­rul a csa­lá­di álom meg­va­ló­sí­tá­sá­hoz, a cél eléréséhez.

Hosszas beszél­ge­té­se­ink, ötle­te­lé­se­ink alatt kide­rült, az önként vál­lalt fel­ada­tok­kal mind­annyi­unk­nak tel­je­sült rég­óta dédel­ge­tett álma: nagy­szü­le­ink jó szív­vel mesél­tek a régi idők­ről, édes­anyánk a gyógy­nö­vé­nyek irán­ti sze­re­te­tét és a var­rás álta­li terem­tés örö­mét élhe­ti meg aktív nyug­dí­jas­ként, édes­apánk nyüzs­gő, állan­dó­an újdon­sá­go­kat kere­ső ter­mé­sze­te nagy­ban hoz­zá­já­rul pár­ná­ink vásár­lók­hoz való jut­ta­tá­sá­hoz, Ividő szer­ve­ző, ter­ve­ző habi­tu­sa és az újdon­sá­go­kat ked­ve­lő éne kivá­ló­an hasz­no­sul a manu­fak­tú­ra teen­dő­i­nek össze­fo­gá­sá­ban, rend­sze­re­zé­sé­ben és a vevők­kel való kap­cso­lat­tar­tás­ban, Csilla  folya­ma­to­san új isme­re­te­ket kere­ső, tanu­ló, író-olva­só-kom­mu­ni­ká­ló habi­tu­sát kihasz­nál­va ked­vé­re írhat, anya­got gyűjt­het, meg­be­szél­het, taná­csot adhat. Iringó, a leg­if­jabb gene­rá­ció tag­ja­ként pró­bál­gat­hat­ja szár­nya­it a fel­nőt­té válás útján, friss, új len­dü­le­tet ad az új utak kere­sé­sé­nél és össze­kö­tő kapocs­ként hidat képez a rég­múlt tör­té­ne­tei, meséi és az új kihí­vá­sok­kal tűz­delt jövő között.

A kez­de­tek­től csat­la­koz­tak csa­pa­tunk­hoz elkép­ze­lé­se­in­ket értő, hason­ló gon­dol­ko­dá­sú lel­kes jó embe­rek akik szak­tu­dá­suk­kal, bará­ti terel­ge­té­sük­kel, min­den­na­pi mun­ká­juk­kal hoz­zá­já­rul­nak álma­ink meg­va­ló­su­lá­sá­hoz. Hajna és Béla cso­dá­la­tos gra­fi­kai meg­ol­dá­sai és kezük alól kike­rü­lő ter­mék­kí­sé­rői mél­tó, meg­be­csült hely­re eme­li pár­ná­ink cso­ma­go­lá­sát és pia­con való meg­je­le­né­sét. A ren­ge­teg mesé­lés nyo­mán lét­re­jött hon­la­punk sike­re­sen köz­ve­tí­ti mind­azo­kat az érté­ke­ket, melye­ket csa­lá­dunk magá­é­nak vall.

Szabina angya­li lénye ked­ve­sen, de kel­lő szi­gor­ral terel­get ben­nün­ket, keret­be fog­lal­va csa­lá­di tör­té­ne­te­in­ket, álma­in­kat, cél­ja­in­kat, segít lépés­ről lépés­re meg­ter­vez­ni jövő­be veze­tő utunkat.

Eldöntöttük: meg­ala­pít­juk a Szénafüvek Családi Manufaktúrát amely a lét­re­ho­zott pihe-puha, illa­tos gyógy­nö­vény­ke­ve­ré­kes pár­ná­in keresz­tül csa­lá­dunk érté­ke­it köz­ve­tí­ti az érdek­lő­dő, köz­ér­ze­tü­ket javí­ta­ni szán­dé­ko­zó vásár­ló­ink felé.

Csináljuk: min­den­nap­ja­ink részé­vé vált a manu­fak­tú­rá­val való fog­la­la­tos­ko­dás, ötle­te­lés, új utak kere­sé­se, tanu­lás, értékközvetítés.

Ez van és kész….

 

Baka Juli állj fel

Babika nem volt óvó­dás. Szeretett vol­na óvó­dá­ba jár­ni, de a tanyát, az azt kör­be­öle­lő cso­dát, a nagy­ma­má­ja szár­nyai alatt nevel­ked­ve tapasz­talt mese­vi­lá­got nem tud­ta és nem is akar­ta fel­cse­rél­ni egy szá­má­ra isme­ret­len, más világra.

Sokszor pró­bál­ták haza­vin­ni, kecseg­tet­ték szebb­nél szebb ígé­re­tek­kel de ő gyer­me­ki makacs­ság­gal ragasz­ko­dott füg­get­len, sza­bad éle­té­hez mely­ben oly maga­biz­to­san moz­gott. Nagymamájának, Mámikának köszön­he­tő­en bele­ívó­dott az a hatal­mas tudás amit a napi teen­dők között meg­fi­gye­lés­sel, segít­ve vagy a mesé­ket és fel­nőt­te­ket figyel­ve egy kis­lány megtanulhat.

Megtanulta az álla­tok nyel­vét, ha kiküld­ték a sza­kaj­tó­ba össze­gyűj­te­ni a tojá­so­kat meg­si­mo­gat­ta a tyú­kot és meg­kö­szön­te neki, hogy ilyen szép tojá­so­kat tojt. Egyik leg­ked­ve­sebb ját­szó­tár­sa a bor­zas kis­ku­tya volt, aki árnyék­ként követ­te min­den­ho­va és szem­fü­le­sen figyel­te kis gaz­dá­ját. Bárány szü­le­té­se­kor a kis­bá­rányt betet­ték az ágyá­ba, hogy mele­gít­se a kis jövevényt.

Segített Mámikának gyógy­nö­vényt gyűj­te­ni, köz­ben meg­ta­nul­ta melyik milyen nya­va­lyá­ra jó, miből készül­het tea, tink­tú­ra vagy für­dő, boro­ga­tás. Tavasszal segí­tett gyü­mölcs­fá­kat olta­ni, a kert­ben vete­mé­nyez­ni. Eltevéskor ügye­sen pucol­ta, reszel­te, sikál­ta a kert­ből begyűj­tött tor­mát, káposz­tát, ubor­kát miköz­ben Mámika sze­líd mosollyal figyel­te hogy ügye­se­dik nap­ról napra.

Szorgoskodott ha a szö­vő­szé­ket fel kel­lett vet­ni, fona­lat gom­bo­lyí­ta­ni, fol­toz­ni, új ruhát varr­ni. Akkor is ott ser­te­per­télt ha szap­pant főz­tek, kenye­ret dagasz­tot­tak vagy a hatal­mas üst­ben lek­vár rotyogott.

Esténként az udva­ron a fűben hanyatt feküd­ve figyel­ték a csil­la­go­kat, kiol­vas­va belő­le milyen idő lesz, mi vár­ha­tó, jó lesz a ter­més, közeledik‑e vala­mi öröm vagy bánat. Mámika türe­lem­mel, mesél­ve átad­ta min­den tudá­sát, sze­re­te­tét, tapasz­ta­la­tát Babikának, tör­té­ne­te­i­vel, taní­tá­sa­i­val bele­tet­te kisuno­ká­ja batyu­já­ba azt a hamu­ban sült pogá­csát ami egész éle­tén keresz­tül kísér­te, segítette.

Ebbe a cso­dá­la­tos mese­vi­lág­ba bekö­szön­tött a hete­dik ősz. El kel­lett búcsúz­nia a méhek­től, kis­bá­rány­tól, bor­zas kutyá­tól, a tanyá­tól. Hazaköltözött a város­ba, kez­dő­dött az iskola.

Szülei beírat­ták a nyüzs­gő nagy­pi­ac mögöt­ti isko­lá­ba, aho­va a kör­nyék föld­mű­ve­sei és egy­sze­rű mun­kás­em­be­rei járat­ták gyer­me­ke­i­ket. Első napon meg­szep­pen­ve ült a pad­ban, figyel­te a sok vidám, csin­ta­lan gyer­me­ket akik jól ismer­ték egy­mást hiszen együtt nőt­tek fel. Ő sen­kit sem ismert.

Családi legen­dá­vá vált az első taní­tá­si órán tör­tént bemu­tat­ko­zá­sa. Bejött a taní­tó néni és elkezd­te a név­sort olvas­ni. Előtte meg­be­szél­ték, hogy az a gye­rek akit szó­lít fel­áll és szé­pen bemu­tat­ko­zik tár­sa­i­nak. Elkezdődött a név­sor­ol­va­sás és a taní­tó néni szó­lít­ja a követ­ke­ző gyereket:

- Baka Júlia, állj fel.
Teljes csend, min­den gyer­mek ülve maradt.
A taní­tó néni meg­is­mét­li a nevet, most már a kis­lány­ra néz­ve bátorításképpen:
– Baka Juli, állj fel szépen.
Most is ülve maradt min­den­ki figyel­ve, hogy mi fog történni.
A taní­tó néni oda­ment a kislányhoz:
– Baka Juli szó­lí­tot­ta­lak, miért nem állsz fel és mutat­ko­zol be a többieknek?
A kis­lány elke­re­ke­dett szem­mel válaszolt:
– Én Babika vagyok, engem min­den­ki így szólít.

Azóta sok­szor elme­sél­te nekünk, lánya­i­nak, később az uno­ká­i­nak is: ő annyi­ra mese­vi­lág­ban élt a nagy­ma­má­já­nál, hogy még a tel­jes nevét sem kel­lett hasz­nál­nia, min­den­ki a bece­ne­vén szó­lí­tot­ta. Édesanyaként min­ket, a lánya­it is a nagy­ma­má­já­nál bele­ívó­dott szel­lem­ben nevelt: sza­ba­don, a ter­mé­sze­tet sze­ret­ve és tisztelve.

Nyugdíjasként sem akart tét­len marad­ni és mivel a gyógy­nö­vé­nyek vilá­ga és az alko­tás min­dig szí­vé­hez közel álló­ak vol­tak, öröm­mel kez­dett el tevé­keny­ked­ni a csa­lá­di manu­fak­tú­ránk­ban. Nagymamája régi recept­jei   alap­ján össze­ál­lí­tot­ta a gyógy­nö­vény keve­ré­ke­ket, az álta­lunk meg­ál­mo­dott pár­ná­kat napo­kig tar­tó ötle­te­lés­sel, sza­bás­sal, var­rás­sal vég­le­ges for­má­juk­ba öntöt­te. Közben meg uno­ká­já­nak mesélt gyer­mek­ko­rá­ról, a tanyá­ról, a csodavilágról.

Örömmel, időn­ként nosz­tal­gi­áz­va, mesél­ve, más­kor meg a csa­lá­dot buz­dít­va, uno­ká­ját egyen­get­ve, tanít­gat­va készí­ti a cso­dá­la­tos, illa­tos pár­ná­kat. Kis műhe­lye gyak­ran tele van fia­ta­lok­kal, akik beül­nek hoz­zá segí­te­ni, tanul­ni, mesét hall­gat­ni, beszél­get­ni. Sokszor elné­zem ahogy türe­lem­mel, fárad­ha­tat­la­nul mesél, tanít, terel­get. Csillogó sze­mé­ben, hun­cut moso­lya mögött ott látom a kis Babikát, most már min­den­ki Babi néni­jét aki lényét belen­gő ter­mé­sze­tes gon­dos­ko­dás­sal puha pár­nák­ba cso­ma­gol­ja a ter­mé­szet aján­dé­ka­it csa­lád­ja, isme­rő­sei és sok-sok ked­ves ember örömére.

Személyesen válogatnál termékeink között?

Keresd partnereinknél!

Termékeinket szá­mos helyen megtalálod.